Mondd meg, de őszintén: a karaktereid húzzák a novellád, regényed cselekményét, vagy a cselekmény a karaktereidet
Másként fogalmazva: olyan a cselekményed, amely szervesen fejlődik, vagy olyan, amelyet erőltetettnek érez az olvasó?
Akkor, hogyan fejlesztheted a cselekményedet?
Párbeszéddel.
A párbeszéd legfontosabb feladata a cselekmény fejlesztése. Sok író tisztában van ezzel, de még több csak direkt és átlátszóan használja cselekményfejlesztésre a párbeszéddel – és minden másról elfeledkezik.
Pedig a párbeszéd két összefüggő elemből épül fel: a dialógusnak tétje van, a beszélő karaktereknek pedig motivációjuk. És ez tükröződik nyíltan vagy rejtve a párbeszédben.
Motiváció
Mi emberek többnyire, néha kizárólag a vágyainkat követve cselekszünk. Akkor is, ha akarsz valamit (pl. grapefruit illatú hátizsákot), akkor is, ha el akarsz kerülni valamit (pl. összeütközést egy szembejövő kamionnal).
Lehet, hogy racionálisan viselkedsz (pl. edzésre jársz), vagy egyszerűen hülyén (pl. sárgára fested a hajad). De mindkét esetben belső vágyból cselekszel. Függetlenül attól, hogy nyilvánvalóan csak a saját javadra (pl. átversz valakit), vagy úgy tűnik, hogy valaki más javára (pl. jótékonykodsz), de mégiscsak azért, mert TE akarod azt csinálni.
A jó cél érdekében történő adományozás valószínűleg azt a kellemes érzést kelti benned, hogy valami jót tettél, vagy azt a meleg érzést, hogy a bálnák jobban érzik magukat miattad. Talán azt várod el általa, hogy tiszteld magad. A lényeg az, hogy egy saját vágyat valósítasz meg.
A motiváció mozgatja a karaktereket, a karakterek pedig a cselekményt. A szereplők motivációi szinte mindig meghatározzák, hogy mi fog történni egy történetben.
Ha a karaktereid nem motivációból cselekszenek, mi más marad? A szerző önkényes uralkodása, aki akaratát rákényszeríti a cselekvésre: Deus ex machina! Szörnyű írás! A közönség úgy fogja érezni, hogy kijátsszák és manipulálják.
Tehát a motiváció nagyon fontos. Most valahogy át kell vinned a karaktered motivációját anélkül, hogy fájdalmasan nyilvánvaló lenne. És mi az egyetlen titkos eszköz, amellyel ezt könnyedén megteheted?
Párbeszéd
Néha hagyhatod, hogy a karakterek közvetlenül elmondják, amit akarnak. Ez nem jelenti azt, hogy mindig olyan nyers lehetsz, amennyire csak akarsz, de néha az emberek egyszerűen kimondják, mire vágynak: „Fagylaltot akarok!” vagy „A nyuszis papucsomat akarom.”
Csak hagyd, hogy elmondják, aztán engedd, hogy megkapják, miközben a cselekmény automatikusan kibontakozik, bármit is csinálnak. A párbeszéd segítségével megmutatkozik, miért történnek a cselekmény eseményei.
Máskor érdemes sokkal közvetettebben megmutatni, mire vágynak a szereplőid. Számtalan módon tudod közvetve elmondani, mit akar a karaktered.
Képzelj el egy sikoltozó gyereket, aki egy nyalókára mutat: a gyerek nem mondja meg közvetlenül, hogy mit akar, de mégis megérted. Vagy képzelj el egy tinédzsert, aki édesen beszél az anyjának arról, hogy milyen óvatos sofőr – a tinédzser nem mondja el közvetlenül, de megérted, hogy engedélyt kér a családi autó használatára ma este (és talán a végén eljön az ideje, hogy közvetlenül kérje el a kocsi kulcsát).
Hagyhatod, hogy karaktered közvetve elmagyarázza, mit akar, panaszkodva, hogy miért nem kapja meg.
Képzelj el egy idős hölgyet, aki arról beszél, hogy manapság milyen durvák, önzőek az emberek. Érezhető, hogy szeretné, ha megértően bánnának vele, és vágyik a régi időkre.
A motivációt rejtve, de meggyőzően mutathatja, ha a karakteredet érzelmessé teszed azzal kapcsolatban, hogy mit akar. Csak néhány érzelmi töltetű szó elég ahhoz, hogy bemutasd, hogyan változik meg karakter, és fordul más irányba a cselekményt.
Képzelj el például Lennard, a menyét egy fárágással töltött stresszes nap után hazatér. Csak fel akar tekerni barlangja kellemes büdösségébe, és megpihenni. Az ajtaja előtt állva rácsap szőrös homlokára, és felkiált: „Úristen, mekkora idióta vagyok! A kulcsok!” Aztán megfordul, és újra eltűnik.
Nem írtad le nyersen, miről szól a jelenet, de mindenki azonnal felismeri, miért fordult meg, és miért változott meg hirtelen a motivációja és a történet menete. Mindezt 6 szónyi dialógelemmel „magyarázódik” el, mert erősen érzelmek motiválják.
Vagy képzeljen el egy napszemüveges, sötét karaktert, aki bankszámlát nyitva egy sor kérdést tesz fel a bank biztonsági rendszerével kapcsolatban: „Milyen vastagok a trezor falai?” , „Mikor váltanak műszakot az őrök?”… Szerinted mi ennek a fickónak az indítéka, motivációja?
Használj rafinált módszereket, hogy elmeséld a közönségednek, amit a karaktered akar. Kreativitásodnak nincsenek határai.
Az, amit a karakter akar, mindig átsüt minden egyes kimondott soron. De nem direkt! Amit akar, az az ő párbeszéde. Sőt, a dialógusa abszolút ő! A nagyszerű párbeszéd megmutatja, mit mond egy karakter, és de azt is, hogy valójában mit akar…
Mindig tedd fel magadnak ezt a kérdést: melyik szögből nézi, van jelen a karaktered a jelenetben – és a saját szemszögéből nézvést mit akar? Mit akar a karakter, hogyan jelenik meg abban, amit mond, és merre viszi a történetet?