Egy írással – most csak egy nézőpont szerint – vagy az a baj, hogy homályos – majd az olvasó kitalálja… (De nem, mert akkor inkább egy keresztrejtvényt vesz.), vagy az, hogy túl sokat a szöveg, de feleslegesen…vagyis sok apróságot ki kellene vágni belőle.
Apróságok, de árulkodók – mert profi nem írja le őket…
Egy novellában ugyanis – de még egy regényben is – minden szó számít és helyi értéke van (Ugye, nem mindegy, hogy 100 000 forintot nyersz vagy 001 000-et a lottón?)
Minden szónak feladata van, és a feladatát a legjobban kell teljesítenie – ha nincs feladata, akkor szabadulj meg tőle.
Állj ellen a magyarázkodási kényszerednek!
Rengeteg a kényszeresen magyarázó író: hogy az olvasó tuti úgy értse…
Ha egy karakter belép a szobába, nem kell elmagyarázni, hogy a nyitott ajtón át jött. Különben hogyan került volna be? És ha valamiért egyáltalán meg kell említeni az ajtót, akkor biztosan nem kell magyarázni, hogy nyitva volt.
Ha valaki telefonál, nem kell azt írni, hogy kezébe vette a telefont és a füléhez emelte… Elég, ha A füléhez emelte a telefont – normál esetben nem gondolok egy robotkarra! De ha a telefon méreggel van bekenve, és a karakter mégis kezébe veszi, hogy figyelmeztesse a lányát… Nos akkor már van értelme: Egy pillanatig habozott, aztán kezébe vette a telefont… De ennek hangsúlya van, az előbbi csak fecsegés, hiszen mi mással, mint a kezével?
A kevesebb több – szól a közmondás, különösen igaz ez írásban
Egy példa: Egy férfi ült a padon, kicsit horkolt. Egy férfi horkolva ült a padon. Tömörebb és erőteljesebb: Egy férfi horkolt a padon.
Az első szószátyárság, a másik melléknévi igeneves, állapot, vagyis nem aktív, a harmadik erősebb, mert igei.
Másik példa: Marian őrjöngött. Ököllel verte az asztalt. – George, az őrületbe fogsz kergetni – mondta dühösen.
Adj esélyt az olvasónak. Nem kell nekik mindet kétszer elmondani, sőt, előre, hogy Marian őrjöngött, vagy dühös volt, vagy haragosan beszélt, ha közben az asztalt veri.
Helyesebb és meggyőzőbb, mert láttatóbb és aktív: George, az őrületbe fogsz kergetni – verte ököllel az asztalt Marian.
Ha az olvasó „látja, érzékeli” mi történik, akkor pontosan tudja is, mi történik. Nem kell kiskanállal felesleges szavakkal etetni.
Ne írd le, ami nem történik
Nem válaszolt. Nem szólt egy szót sem. Nem mozdult. Nem nézett rá.
… feleslegesek. Ha nem mondod, hogy megtörtént, akkor nem feltételezzük, hogy megtörtént.
Ezt soha: kezdett & majdnem
Mosolyogni kezdett. Sírni kezdett. Kiabálni kezdett. Majdnem elájult. majdnem kiejtette a kezéből.
Az emberek nem kezdenek el valamit csinálni. Hanem csinálják, megcsinálják. És sose majdnem.
A lány elmosolyodott.
Ne sírj – kiáltotta Fred.
Majdnem sincs. Az emberek nem csinálnak semmit se szinte és majdnem. Nem majdnem nevetnek, nem majdnem elalszanak, nem majdnem elfutnak. Hanem: vagy sírnak vagy nem, vagy elfutnak vagy nem…
Ne légy passzív
A lapos és lassú bulit Juli szervezte. Ez olyan mintha jó lenne. Író minősít és elmondja. El kell hinnem neki, hogy ez a Juli nem tud bulit szervezni.
Mindenki unatkozott, és senki sem táncolt. A bulit Juli szervezte. Itt semmi sem magyarázkodás, minősítgetés, semmi direkt befolyásolás nincs. De mégis meggyőzőbb, és Julit is minősiti…anélkül hogy a bulit és Julit direkt minősítenéd…
Van még több apró hiba, ami arról árulkodik, hogy nem tartod kézben az írásodat. A kreatív írás és a regényírás kurzus erről is szól.