Mi a titka a meglepő fordulatnak?

by MGY

Egy meglepő fordulat, egy váratlan csavar a történetben átalakítja az olvasás élményét. Az olvasó meghökken, mert valami olyasmi történt, amire nem számított, a cselekmény hirtelen irányt vált, a történetnek más lesz az értelme és következménye, mint azt korábban sejtette vagy várta…

A váratlan fordulat rendkívül népszerű és gyakran használt narrációs technika a film és az irodalom világában. Nélküle minden történet kiszámítható lenne (és alighanem unalmas).

Sok kezdő író éppen ezért azt hiszi, elég maga a csavar, a fordulat, a meghökkentés, és máris zsebre vágja vele az olvasóját.

Pedig nem.

A váratlan fordulat ugyan cáfolja az olvasó előzetes várakozásait, meglepő, sokszor megdöbbentő vagy sokkoló – de nem lehet kiábrándító, az olvasó nem érezheti azt, hogy becsapták, átvágták, manipulálták. Vagyis, ha a csavar és fordulat nem hiteles, nem meggyőző, ha rossz a dramaturgiája, az olvasó mélységes csalódást érez, és elmegy a kedve…

A váratlan fordulat sikerének két kulcsa van.

Az egyik a megfelelő pillanat kiválasztása. Ha túl gyakran vagy túl korán fordul elő, elveszti a hatását. Tehát az írónak gondosan és körültekintően mérlegelnie kell, mikor jön el a fordulathoz legmegfelelőbb dramaturgiai pillanat.

A másik a hitelesség. A fordulatot elő kell készíteni, fel kell építeni. A fordulathoz szükséges minden információ valahol már felbukkan a történetben. Csak nem mutatja a jövendőbeli összefüggéseket.

A fordulat nem lehet önkényes, és nem lehet derült égből villámcsapás, a főhős korábbi tapasztalatain kell alapulnia, a főszereplő döntéseivel kell összefüggésben lennie. Ha jó a fordulat, az olvasó valahogy így gondolkodik: igen, igen, de miért nem vettem észre, hogy ez fog történni…

Sok kezdő úgy gondolja, nem kell a fordulatot előkészítenie, elég, ha a legfontosabb háttérinformációkat elhallgatja, és a végén rukkol elő a farbával, a poénnal, a meglepetéssel. És miután felfedi az elhallgatott információkat, a történetének meglepő és kielégítő befejezése lesz. És az olvasó majd hüledezik. Nem is téved. Csakhogy nem elégedetten, hanem elképedve: …mi van???

Ha a fordulat kilóg a történetből, ha nem része a történet struktúrájának, ha nincs kontextusa, akkor mesterkélt lesz és hiteltelen.

Az egyik leghíresebb vége-fordulatra A majmok bolygója című film (és a Pierre Boulle által írt regény) a legjobb példa.

Alaptörténet: Három űrhajós lezuhan egy ismeretlen bolygón, miután több mint 2000 évet utaztak fénysebességgel. A bolygón más főemlősök – gorillák, orangutánok és csimpánzok – uralják a világot, a Homo sapiensek másodosztályú, leigázott lakóknak számítanak.

Fordulat: A film utolsó jelenetében a túlélő űrhajós a parton a félig elsüllyedt Szabadság-szoborra bukkan – vagyis egész idő alatt a Földön voltak.

Hitelesítés: Az űrhajósok földi mértékkel 2000 évet utaztak fénysebességgel, ennyi idő alatt megtörténhetett a fordulat. A bolygó természeti viszonyai kísértetiesen hasonlítanak a Földéhez. A bolygón Homo sapiensek is élnek.

Csak ha a fordulat hihető és szükséges – akkor van értelme. A cselekmény fordulata pedig akkor hiteles, ha ugyan hirtelen, váratlan és sokkoló – de mégis reális és értelmes. Ha csak hirtelen és kiszámíthatatlan, de nincs előrevetítve, még ha az olvasó nem is tudja, hogy épp egy előrevetítést olvas, tehát, ha pusztán meglepő, akkor nem működik.

Ahogy a csavarboltban a vásárlónak, úgy az irodalmi fikcióban is többféle kínálat áll az író rendelkezésére.

Nézzünk négy tipikus fikciós csavart, fordulatot és technikát.

# Leleplezés, felismerés

A meglepő fordulatok leggyakrabban használt technikája a felismerés, a leleplezés, vagyis az a pillanat, amikor egy szereplőről kiderül az eredeti identitása.

Szophoklész Oidipusz király című drámájában Oidipusz ön-tudatlanul (épp egy végzetes jóslat elöl menekülve) megöli apját, Laioszt, és feleségül veszi az anyját, Iokasztét, aki, amikor a helyzettel szembesül, felakasztja magát, Oidipusz pedig kiöli önnön szeme világát.

A birodalom visszavágban (az 1977-es Csillagok háborújának folytatásában) a történet csúcspontja az a pillanat, amikor kiderül, hogy az antagonista Darth Vader a főhős, Luke Skywalker biológiai apja.

# Visszaemlékezés, felidézés

Egy múltbeli esemény felidézése és megjelenítése olyan ismeretlen információkkal lepi meg az olvasót, amelyek megoldanak egy rejtélyt, más megvilágításba helyezik a karaktert, vagy feltárják a korábban megmagyarázhatatlan cselekvések okát.

A Volt egyszer egy vadnyugat című Sergio Leone filmben a végén derül ki, hogy a Harmonikás azért írtja a bandatagokat, mert gyermekkorában a banda felakasztotta a bátyját. De olyan kegyetlenül, hogy a felakasztott bátyj az öccse vállán egyensúlyozott addig, amíg a fiú (a szájába erőltetett harmonikával együtt) össze nem rogyott…

# Megbízhatatlan narrátor

A megbízhatatlan narrátor, a történet elbeszélője végig manipulálja az olvasót is… Koholt történettel és információkkal kergetve kétségbeesésbe az olvasót és a könyv szereplőit. Aztán jön a megdöbbentő leleplezés vagy színvallás.

Agatha Christie első, világhírt arató regényének, az Ackroyd-gyilkosságnak az elbeszélője, mint az a végén kiderül, maga a gyilkos, Dr James Sheppard, a helyi orvos.

# Vörös hering

Vagyis a hamis nyom. Célja a félrevezetés. Az, hogy az olvasót és a nyomozókat egyre távolabb lökje a céltól, a helyes megoldástól. Detektívregények, thrillerek kedvence ez a módszer.

A vörös hering (angolul: red herring) technikát Hitchcock hozta létre, legalábbis az ő művei nyomán született ez az elnevezés. Az a lényege, hogy a rendező vagy író elindít egy cselekményszálat, majd teljesen váratlanul „elvágja” azt, és ezzel egy másik, addig lényegtelenebb vonulatra irányítja a figyelmet.

A zenei aláfestést is gyakran alkalmazzák megtévesztésül…. A Psycho című filmben nem csak a zuhanyjelenetben sikoltoznak a hegedűk, hanem más jelenetekben is, azt sugallva, megint történik valami, de aztán kisül, hogy mégsem…

De jó példa az ugyancsak világhírű Jaws (Álkapcsok/ A cápa) című film zenéje, amiben nem csak akkor hangzik a feszültségkeltő E és F (Fisz) hangok váltakozása, amikor a cápa felbukkan.

Hitchcock Psycho című filmjében egy Marion Crane nevű fiatal hölgy 40 000 fontot lop a banktól, menekülés közben elkapja egy vihar, ami miatt egy régi, kétes kinézetű motelben száll meg. Crane-t azonban a film harmadánál a híres zuhanyjelenetben meggyilkolják. Ezáltal a film cselekményének a hangsúlya Crane-ről a skizofrén Norman Batesre kerül át. A film váratlan fordulattal zárul. De nem fejeződik be – egyértelműen.

Dan Brown A Da Vinci-kód című regényében (és a filmben) a vörös hering Aringarosa püspök, ráadásul szó szerint is. Az vörös olaszul ros, hering pedig a aringa. A püspök neve már eleve jelzi a cselekményben betöltött funkcióját: hiszen kiderül, hogy nem ő, hanem Sir Leigh Teabing az igazi antagonista, a püspök csak egy hamis nyom volt.

A nagy cselekményfordulatok gyakran híressé vagy legendássá válnak, és ha igazán jók, újra és újra átélhetővé teszik a regényt vagy a filmet. Mert nem pusztán maga a fordulat az, amely lenyűgöző, hanem a hozzá vezető út is. Épp a hozzá vezető út készíti elő, és teszi újra átélhetővé, várakozástelivé a fordulatot. Akkor is, ha már tudjuk, mi fog történni!

 


INTERAKTÍV ONLINE KURZUSOK

KREATÍV ÍRÁS, NOVELLAÍRÁS
Bontsd ki a kreativitásod, hozd ki a legjobbat írói képességeidből…

A REGÉNYÍRÁS ALAPJAI
Írj olyan történeteket, amelyeket nem tud letenni az olvasó…
ÚJSÁGÍRÓKÉPZÉS
Akarod az írásaidat a kedvenc lapodban olvasni? Indítsd el az újságírói karriered.
ÍRD MEG A REGÉNYED!
Ez a kurzus nem a regényírásról szól. Ez a kurzus a Te regényed megírásáról szól…
 NÉZD MEG: MÉG TÖBB ONLINE KURZUS...

Ez is érdekelhet

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. Tudomásul vettem Még több információ

Privacy & Cookies Policy