Szájbarágás, túlírás

by MGY

Vannak írók, nem is kevesen, akik nem bíznak az olvasókban, ezért hajlamosak mindent a „szájukba rágni”, és aggodalmuktól vezérelve inkább mindent leírnak.

– Utállak! – Ádám becsapta az ajtót, és felment az emeletre. Dühös volt az anyjára. Úgy érezte, hogy igazságtalan.

Könnyű belátni, hogy itt nincs szükség a két utolsó mondatra.

Amikor Dani azt mondja: „utállak”, kifejezi az érzéseit, és érezzük az indulatait. Az pedig, hogy hátat fordít az anyjának, „becsapta az ajtót, és felment az emeletre”, már maga is azt jelzi, igazságtalannak tartja, ahogy az anyja eljárt vele szemben. (Bár ebből a mondatból a húzás után nem derül ki, kit utál Ádám, de a kontextusból, ahol elhangzik az Utállak! – igen.)

Az olvasót egy idő után irritálja a túlírásos magyarázat, mert azt jelzi: az író nem bízik abban, hogy az  olvasó képes megérteni a szubtextust, nem képes a jelekből olvasni, vagyis kitalálni, mit gondol és érez a karakter. Pedig igen! Sőt igényli is ezt a fajta gondolkodást és agymunkát.

Persze előfordulhat, hogy meg kell magyaráznod, mire gondol, és mit érez a karaktered, de ez inkább csak az a kivétel, ami erősíti a főszabályt.

Í®j örömmel!

Népszerű kurzusok: kreatív írás  regényírás  újságírás

 

 

Ez is érdekelhet