A kreatív íráskurzusokon van egy pont, ahol elkezd érdekes lenni egy dolog.
Nem az elején. Ott még mindenki keresi a hangját, próbálkozik, óvatos. De néhány szöveg után a gátlások oldódnak, és a kéziratok elkezdenek „őszintébbek” lenni.
Ilyenkor, ha egymás mellé tesszük őket, gyakran kirajzolódik egy minta. Nem törvényszerű. Nem mindenkinél. De elég sokszor ahhoz, hogy érdemes legyen észrevenni.
A nők és a férfiak sokszor nem ugyanonnan indítanak egy történetet.
És ez írástechnikailag fontosabb, mint elsőre gondolnánk.
Kétféle belépési pont
A férfi szerzők gyakran egy helyzetből indulnak.
- Valami történik.
- Valaki belép egy térbe.
- Valaki kilép és elindul valahová.
A történet már az elején mozgásba lendül.
A női szerzők ezzel szemben gyakran egy állapotból indulnak.
- Valaki figyel.
- Valaki vár.
- Valaki érez valamit, amit nem mond ki.
A történet itt nem előre halad, hanem mélyül.
Ez a különbség nem értékbeli. Hanem technikai.
Mit jelent ez a gyakorlatban?
Ha egy történet csak mozgásból áll, könnyen „külső” marad. Történnek az események, de nem tudjuk igazán, mit él át a szereplő. A szöveg halad, de nem hat.
Ha viszont egy történet csak belső állapotokból áll, könnyen „megáll”. Érezzük a karaktert, de nem történik semmi, ami előrevinné a történetet.
A legtöbb kezdő író — nemtől függetlenül — az egyik irányba billen.
És itt jön a tanulási pont.
Amit érdemes tudatosítani
Ha felismered, hogy inkább „cselekvésből írsz”, akkor érdemes feltenned egy kérdést:
- Mit él át a karakter közben? És ezt nem kijelenteni kell, hanem megmutatni.
Ha pedig inkább „érzésből írsz”, akkor 2 másik kérdés segít:
- Mi az a konkrét esemény, ami ezt az állapotot kibillenti? Mi az a pont, ahol a történet elindul?
Egyszerű ellenőrzés
Vedd elő az egyik saját jeleneted.
És nézd meg:
- Történik benne valami, ami változást hoz?
- És közben történik valami a szereplőben belül is?
Ha az egyik hiányzik, már látod is, merre kell dolgoznod…
A cél nem az egyensúly – hanem a működés
Sokan ilyenkor azt gondolják, „egyensúlyba kell hozni” a két oldalt. Ez félrevezető. A cél nem az, hogy ugyanannyi cselekvés és érzelem legyen. Hanem az, hogy a történet működjön. Van, ahol a mozgás dominál, máshol az érzelmi réteg. De a kettőnek kapcsolódnia kell.
És ami a legfontosabb
Egy idő után ez a különbség eltűnik.
Amikor valaki elkezd tudatosan írni, már nem az számít, honnan indul. Hanem az, hogy hová jut el.
A jó történetben a szereplő tesz valamit — és közben meg is változik. És innentől már nem az a kérdés, hogy nő vagy férfi írta-e a szöveget.
Hanem az, hogy működik-e.