…és amelyek csendben szétverik a történetet.
A dramaturgiai hibák többsége nem látványos. Nem ordítanak, nem „rosszul megírtak”, és gyakran technikailag hibátlan szövegekben bújnak meg. Épp ezért veszélyesek: láthatatlanul csökkentik a feszültséget, és elaltatják az olvasót.
Az alábbi hibákat nemcsak a kezdők, hanem szinte mindenki elköveti.
Újra és újra.
-
A narrátor túl sokat tud
A gyilkos unoka szindróma
Ez az egyik leggyakoribb dramaturgiai vakság. A narrátor már a jelenet elején megnevezi azt, ami majd csak be fog következni.
- gyilkos,
„Az öreg egy lépést tett az unokája felé. A gyilkos unoka hirtelen felkapta a kést.”
Hiba: A narrátor már ítéletet mond (gyilkos), mielőtt a tett bekövetkezne. Az olvasónak nincs dolga, csak elfogadja a közlést.
- árulás
„Péter, az áruló, halkan becsukta maga mögött az ajtót.”
Hiba: Az árulás még nem történt meg, de már meg van nevezve. A feszültség megszűnik, mert az eredmény ismert.
- tragédia
„Ez volt az a végzetes pillanat, amikor minden elromlott.”
Hiba: A narrátor kommentál, értelmez, előre súlyoz. A jelenet nem épül, máris le van zárva.
Az író elveszi az olvasótól a felismerés jogát. A történet nem kibomlik, hanem közlik.
Dramaturgiai szabály: A narrátor nem értelmez előre. Csak megmutat. A jelentést az olvasó rakja össze.
-
A konfliktus túl korai kimondása
Sok jelenet már az elején elárulja, mi a tét:
„Nem bírom tovább ezt a házasságot.”
„Ez volt az a pillanat, amikor minden eldőlt.”
Ezzel a jelenet elveszíti az útját, mert az érkezési pont már ismert.
Dramaturgiai hiba: A konfliktust megnevezni ahelyett, hogy felépítené.
Helyesen: A jelenet elején még csak kellemetlen, zavaros, feszengő legyen a helyzet. A konfliktus később váljon felismerhetővé.
-
A tét nincs jelen – csak az esemény
Történik valami, de nem számít igazán.
- veszekednek,
- találkoznak,
- elutazik,
- elmond egy titkot.
Mégis üres a jelenet.
Miért?
Mert nem tudjuk, mit veszít a szereplő, ha az rosszul sül el.
Dramaturgiai alapelv: Ha nincs tét, nincs feszültség. Ha nincs feszültség, nincs történet.
A tét gyakran belső: önbecsülés, kapcsolat, önkép, kimondhatatlan vágy. De nem kimondani kell – csak érzékeltetni.
-
A jelenet túl sokáig tart
Ez az egyik legfájdalmasabb hiba, mert általában jó szöveg esik áldozatául.
A jelenet már elmondta, amit kellett volna, de az író:
- magyarázó túlírás
„Anna becsukta maga mögött az ajtót. Tudta, hogy ez a döntés megváltoztatja az életét.
Hosszú évekig gondolkodott majd ezen a pillanaton, és arra jutott, hogy nem volt más választása.”
Mi a gond?
A jelenet megtörtént az ajtó becsukásával. Minden, ami utána jön, magyarázat és érzelmi biztosítás.
- lezárás túlbiztosítása
„Péter letette a telefont.
Mély levegőt vett, és próbálta feldolgozni a hallottakat.
Most már értette, hogy vége van a kapcsolatnak,
és hogy ezt a döntést nem lehet visszacsinálni.”
Mi a gond?
Az olvasó már érti, mi történt. A szöveg mégis elmondja helyette.
- utórezgés szétírása
„A vonat elindult.
Júlia még sokáig állt a peronon, miközben azon gondolkodott, vajon jól döntött-e, és hogy mit hoz majd számára a jövő.”
Mi a gond?
A vonat elindulása tökéletes végpont lett volna. A további mondatok lecsapolják a hatást.
Dramaturgiai igazság:
A jelenet nem akkor ér véget, amikor mindent elmondtunk, hanem amikor a legfontosabb már megtörtént.
A túlírt jelenet elgyengíti a hatást.
-
A karakter mindig „okosan” dönt
Ha a szereplő:
- mindig következetes,
- mindig tudja, mit akar,
- mindig racionálisan viselkedik,
akkor nincs dramaturgia, csak logika.
A jó karakter nem logikus, hanem emberi. A belső ellentmondás a történet motorja.
A karakter ugyanis gyakran:
- mást akar, mint amit mond,
- mást tesz, mint amit érez,
- mást választ, mint ami jó lenne neki.
Ez nem hiba — ez dráma.
-
A lezárás megmagyarázása
A történet végén az író gyakran:
- összefoglal,
- értelmez,
- megmagyaráz.
„Ahogy kilépett a házból, megkönnyebbültnek érezte magát,
bár tudta, hogy a fájdalom még sokáig elkíséri majd.”
Mi a gond?
A narrátor megmondja, mit kell érezni. Ez lezárja az érzelmi mozgást. Ez dramaturgiailag halálos.
A jó lezárás nem válasz, hanem visszhang. A történetnek az olvasóban kell tovább élni, nem a narrátor kommentárjában. Ha a végén mindent értünk — akkor már nem gondolkodunk.
Összegzés
A dramaturgiai hibák többsége nem technikai, hanem bizalmi kérdés.
- bízunk-e az olvasóban,
- merjük-e elengedni a magyarázatot,
- hagyjuk-e, hogy a történet dolgozzon helyettünk.
A jó dramaturgia nem szerkezet.
Érzék.
És ezt az érzéket minden egyes jelenetben újra meg kell tanulni.