Sokan azt gondolják, hogy az újságírás és a kreatív írás két teljesen külön világ. Az egyik a tények szigorú rögzítése, a másik a képzelet szabad szárnyalása. Valójában azonban a kettő között sokkal több a közös pont, mint elsőre hinnénk. Ha közelebbről megnézzük, kiderül: mindkettő ugyanabból a forrásból táplálkozik, és még az eszközeik is gyakran hasonlóak – csak a céljuk más.
A közös alap: a hír és a történet
Az újságírásírás tanfolyamon résztvevő minden hallgató kívülről fújja: ki, mit, mikor, hol, hogyan és miért. Ez az a hat elem, amire minden hírnek választ kell adnia. Ha például azt olvassuk: „Az orosz hadsereg ma hajnalban hadüzenet nélkül megtámadta Ukrajnát.” – abban benne van a ki, a mit, a mikor, a hol és a hogyan. A miért már összetettebb, hiszen itt politikai érdekek és különböző nézőpontok ütköznek, de az alaphír önmagában is megáll.
A kreatív írás ugyanebből indul: a történet magja mindig egy esemény, egy helyzet, amit hírként is meg lehetne írni. Gondoljunk Dosztojevszkij híres regényére: „Egy szentpétervári fiatalember fejszével megölt egy uzsorásnőt vasárnap.” Ez így egy rövid hír. A regény azonban nem áll meg ennél: nemcsak azt mutatja, mi történt, hanem főként azt, miért történt, és milyen lelki folyamatok vezettek a tettig. A hír tehát csíra, a regény pedig a belőle kinövő erdő.
A tény és a miért súlya
Az újságíró feladata, hogy a tényeket a lehető legtisztábban, legegyértelműbben közvetítse. A hitelességet nem a stílus, nem a hangulat, hanem a forrás megbízhatósága adja. Egy hír lehet hihetetlen, mégis igaz – a forrástól függ, mennyire hiszünk neki.
Az író ezzel szemben nem a tényekkel akar meggyőzni, hanem azzal, hogy a miérteket ábrázolja. A szépirodalom értéke éppen abban rejlik, hogy megmutatja: az emberi cselekedetek mögött mennyi réteg, mennyi indíték és mennyi belső küzdelem húzódik. Egy regényben a „hogyan” és a „miért” adja a történet súlyát.
De amíg a valóság, a tény, akár ha hihetetlennek tűnik is, de mindig hiteles – addig egy fikcióban az a nehéz, hogy mindig hitelesnek kell lennie – még ha a mögöttes vagy benne lévő tények kitaláltak is.
A hiány szerepe: manipuláció vagy művészi eszköz?
Érdekes különbség, hogyan működik a hiány a két műfajban. Az újságírásban a kihagyás, az elhallgatás a manipuláció eszköze lehet. Ha a szerző szándékosan nem írja meg a fontos részleteket, azzal félrevezeti az olvasót. Az információhoz jogunk van, ezért a hiány itt veszélyes.
A prózában viszont éppen a kimondatlan válhat jelentéshordozóvá. Egy novella gyakran attól erős, amit nem ír le, csak sejtet. Buzzati Megszólítások című novellája például pusztán megszólítások sorozatából áll, mégis egy teljes életív minősége bontakozik ki belőle – éppen azáltal, amit nem mond ki az író, amit az olvasónak kell kiszűrnie. Itt a hiány nem hiba, hanem az alkotás szerves része.
Struktúra és ritmus
Az újságírásban a legfontosabb információ mindig elöl van: a cím és a lead mindent összefoglal, az olvasó már az első bekezdés után tudja (vagy tudnia kéne) a lényeget. Nincs helye meglepetésnek, csattanónak. Az újságíró nem tarthat vissza információt.
Az irodalomban ezzel szemben a szerkezet szabadabb. Lehet a történetív fokozatos, titokzatos, akár meglepő is. A csattanó vagy a váratlan fordulat éppen attól működik, hogy az olvasó nem tud mindent az elején. Vagy nem veszi észre egy-egy mozzanat jelentőségét. A regény vagy novella íve – bevezetés, bonyodalom, tetőpont, lezárás – sokkal inkább az élmény fokozására szolgál, nem pedig az információ gyors közlésére.
Két út, két cél – de rokon eszközök
A kreatív írás és az újságírás tehát sok ponton rokon: mindkettő történetmesélésből indul, mindkettő ugyanazokra az alapvető kérdésekre keresi a választ. A különbség abban rejlik, hogy melyikben mi a fontos: az újságírásban a tény, az irodalomban a miért és a hogyan.
Az újságíró az eligazítást adja meg, az író az élményt. Az egyik segít megérteni a világot, a másik segít megérteni önmagunkat. Ha mindkettő jól működik, ugyanazt érik el: bevonnak, gondolkodásra késztetnek, és nyomot hagynak bennünk.