Írás közben is látnod kell, hogyan olvas az olvasó.
Miért fontos a tagolás?
Egy regény vagy novella nemcsak azzal hat, amit elmond – hanem azzal is, hogyan viszi át a tekintetet a sorokon. A bekezdések, sortörések, kiemelések nem díszítések, hanem tudatos írói gesztusok: tempót szabnak, fókuszt váltanak, feszültséget keltenek vagy oldanak. Valójában dramaturgiai eszközök.
Az olvasó tekintete nem folyamatos vonalon mozog. Megáll, visszaugrik, pásztáz.
- Ha a tagolás túl egyenletes, a szöveg „elfolyik”.
- Ha túl darabos, akkor meg „dadog”.
- Ha viszont jól ritmizált, akkor a szöveg nemcsak olvashatóbb, hanem érzékelhetőbb is.
Bekezdés = új fókusz
A bekezdésváltás klasszikus oka: új téma, új szándék, új szereplő – vagy új, például érzelmi váltás.
a/ Példa – egybeírva:
Kinyitotta a hűtőt. A polcokon penészes kenyér, egy szétrepedt tojásdoboz. Hátul valami fekete lé folyt. Öklendezett. A konyha hideg volt, egyre jobban fázott. Lehúzta magáról a kabátot, leült a hokedlire, és próbált a plafonra nézni, de nem bírt. Csak a padlót bámulta, meg a szétfolyt tojást.
Itt összefolyik a látvány, a testi érzet és a belső érzék. Egybekezdésben…
b/ Példa – tagoltan:
Kinyitotta a hűtőt.
A polcokon penészes kenyér, egy szétrepedt tojásdoboz. Hátul valami fekete lé folyt. Öklendezett.
A konyha hideg volt. Egyre jobban fázott. Lehúzta a kabátot, leült a hokedlire.
Próbált a plafonra nézni.
Nem bírt.
Csak a padlót bámulta. Meg a szétfolyt tojást.
Mi a tanulság?
A tagolás érzelmi mozgást is jelez: először a látvány (hűtő), aztán a testérzet (hideg), végül a belső záródás (fásultság).
A bekezdés nemcsak gondolati, hanem érzelmi váltás is lehet.
Sortörés = súlypont vagy lassítás
Egy új sor nem feltétlenül új bekezdés. Néha csak lassítani vagy kiemelni akarunk valamit.
a/ Példa – egybeírva:
– Elmegyek – vetette oda. A férfi nem válaszolt. A nő kivette a kabátját a szekrényből, megigazította a sálját, belenézett a tükörbe. Csak fél másodpercig. Aztán kiment az ajtón.
b/ Példa – tagoltan:
– Elmegyek
A férfi nem válaszolt.
A nő kivette a kabátját a szekrényből, megigazította a sálját, belenézett a tükörbe.
Csak fél másodpercig.
Aztán kiment az ajtón.
Mi történt?
A mondatok nem változtak. Csak a tördelés tette érzelmileg olvashatóvá.
A fél másodperc most tényleg fél másodpercnek tűnik. A hallgatásnak lett helye.
Váltás: idő, nézőpont, hangulat
A szöveg közepén egy „üres sor”, bekezdésváltás jelenthet:
- időugrást,
- nézőpontváltást,
- szándékos kihagyást (retorikai szünetet),
- vagy egyfajta „megálljt parancsol”, hangsúlyt ad.
a/ Példa – egybeírva:
Felkapcsolta a villanyt. A szoba üres volt. Végigsétált a bútorok közt. Az asztalon egy üzenet fogadta. Kinyitotta. A betűk vibrálva remegtek. Hátrébb lépett.
b/ Példa – tagoltan:
Felkapcsolta a villanyt. Végigsétál a bútorok közt, az asztalon egy üzenet várta.
Kinyitotta.
A betűk vibrálva remegtek.
Hátrébb lépett.
Mi történt?
Az olvasó belekerült a karakter idegrendszerébe. A tördeléssel egy szimpla jelenet feszültté válik.
A tipikus hibák – avagy amikor nem működik
1. Minden egybeírva = szövegzaj
Az olvasó elveszik a bekezdések nélküli folyamban. Nem tudja, mit figyeljen. Néha egy bekezdés közepén olvasható a lényeg – de az olvasó lehet, átsiklik rajta…
2. Minden külön sor = hatásvadász
A túl sok tördelés megbontja a ritmust. Az olvasó nem tud megállni, csak ugrál.
3. Tördelés tartalom nélkül
- Ha a tördelés nem tükröz tartalmi váltást, akkor üres formai játék.
- A jó tördelés mindig jelöl valamit: belső mozdulatot, figyelemváltást, időmúlást, testreakciót, emlékképet, szünetet, hangsúlyt vagy kiemelő csendet két ütem között stb.
- A tördelés nem technika. Hanem ritmusérzék. Mint zongorán a szünet.
- Nem akkor fontos, amikor írni kezdesz – hanem amikor elkezdesz hallgatni is a szövegedre. Vagyis tagolhatod másodolvasatban is…amikor szöszölsz a szövegeddel…
Zárópélda
A kapu zárva volt. Kati háromszor csengetett, de csak a kutya ugatott. Kívülről kihaltnak tűnt a kert, a ház árnyékában még ott állt a piros háromkerekű, amit húsz éve ottfelejtettek. Valaki néha megmozdította, mert nem volt poros.
A kulcs csikorgott a zárban, de engedett. Lassan nyomta le a kilincset.
Az előszobában még ott volt a kabátja.
Azt hitte, már rég kidobták.
Felkapcsolta a villanyt. A szoba üres volt, csak egy letakart asztal állt a sarokban. Az ablakhoz ment, de a sötét udvarban semmi nem mozdult. A függöny hátán penészfolt száradt.
Az asztalon egy boríték hevert.
Kinyitotta.
A betűk vibrálva remegtek.
Miért így?
Nem egy-egy mondatot emeltem ki, hanem blokkokat:
– a szoba észlelése,
– az ablak, mint remélt „válasz”,
– az üzenet és hatása.
Az utolsó sor önálló, mert ott van a személyes összeomlás.