A viccek nemcsak nevetésre valók. A jó történetes viccek (anekdoták) kicsiben pontosan ugyanazt tudják, amit egy novella vagy drámai jelenet: feszes dramaturgiával épülnek fel. Egy jó viccben van helyszín, karakter, konfliktus, fordulat és csattanó.
Ezért érdemes az íróknak is figyelni rájuk: néhány sorban megmutatják, hogyan lehet mindent a fordulatra felépíteni, felesleges sallang nélkül.
Íme, egy példa:
Két öreg házaspár hajt autójukkal a német autópályán, pontosan 81 km/órával.
Egy rendőr megállítja az autójukat.
Az egyik öreg megkérdi:
– Túl gyorsan hajtottunk?
Erre a rendőr:
– Nem, de miért mennek ilyen lassan?
Öreg:
– Miért, gyorsabban is hajthatnánk?
Rendőr:
– Persze, itt 130 km/órával nyugodtan mehetnek.
Öreg:
– De a táblán az áll, hogy A81.
Rendőr:
– Igen, és?
Öreg:
– Hát, gondoltam, hogy akkor 81 km/órával kell mennem.
Rendőr:
– Nem dehogy, az csak az autópálya száma.
Öreg:
– Ja, vagy úgy! Köszönöm a felvilágosítást!
Majd a rendőr benéz az autó hátsó ülésére, ahol két kővé dermedt, tágra nyílt szemű öregasszony ül. Erre megkérdezi a rendőr:
– Mi baja van a hátul ülő két idős hölgynek? Talán nem érzik jól magukat?
Erre a másik öreg úr:
– De, de. Csak most jöttünk a B252-esről!
Nézzük, hogyan érvényesülnek az egyes fikcióelemek:
-
Helyszín és időpont
Minden történetnek konkrét helyszíne és ideje van, különben vákuumban lebegne.
Itt: a német autópálya nappal. Ez nem véletlen: a csattanó abból fakad, hogy az „A81” a pálya száma, nem pedig sebességkorlát. A helyszín tehát nem mellékes díszlet, hanem a történet logikáját hitelesíti. Egy városi mellékúton vagy földúton a félreértés nem működne.
-
Karakterek
Négy öregember és egy rendőr. Mindegyiküknek szerepe van:
- A sofőr: a félreértés forrása.
- A mellette ülő öreg: a csattanó kimondója.
- A két asszony: nélkülük nincs igazi hatás, hiszen az ő rémületük indokolja a végső fordulatot.
- A rendőr: látszólagos ellenfél, aki végül segítővé válik.
Fontos tanulság: a karakterek nem csereszabatosak. A történet azért működik, mert idősek, tudatlanok és kiszolgáltatottak.
-
Konfliktus
Minden történetet konfliktus mozgat. Itt a külső konfliktus látszólag a rendőr és a sofőr között van, de valójában a belső konfliktus a lényeg: a sofőr félreértése és tudatlansága. Ez sodorja életveszélybe az egész társaságot. A rendőr szerepe ennek a félreértésnek a feloldása.
-
Fordulópontok és klimax
- Alaphelyzet: két öreg házaspár 81 km/órával halad. Ez önmagában horog: miért pont 81?
- 1. fordulat: a rendőr megállítja őket > feszültség: gyorshajtás?
- 2. fordulat: kiderül, hogy a lassúság miatt állította meg > újabb kérdés: miért mennek lassan
- 3. fordulat: az öreg félreértelmezi a táblát. Ez már önmagában poén, de kevés lenne.
- Klimax: a rendőr észreveszi a két dermedt asszonyt > újabb kérdés, újabb feszültség.
- Végső fordulat: a másik öreg kimondja: most jöttek a B252-esről. Ez adja meg az igazi csattanót, ami visszafelé is átértelmezi a történetet.
-
Narráció
A narráció itt E/3 dramaturgiai nézőpont, vagyis csak azt közli, amit látunk-hallunk. Nem magyaráz, nem kommentál, nem mászik az olvasó nyakára.
Pont annyi van belőle, amennyi a dialógus követhetőségéhez kell. Ezért hiteles, feszes és humoros. A jó narráció nem magyaráz, hanem teret ad az olvasó felismerésének.
-
Dialógus
A párbeszéd takarékos és feszes. Nincsenek köszöngetések, felesleges töltelékszavak, csak a lényeg.
Az öreg mondatai a tudatlanságból fakadó magabiztosságot mutatják, a rendőr válaszai alkalmazkodók, nem konfrontatívak.
Figyeld meg: a csattanó nem a sofőr szájából hangzik el, hanem a másik öregéből. Ettől kap váratlanságot és súlyt.
-
Végkifejlet és fordulat
A történet lezárása hármas felvezetésből áll:
- A rendőr észreveszi a nőket.
- Megkérdezi, mi bajuk.
- Az utas kimondja a poént.
Ez a három lépés készíti elő a csattanót. Ha direktben közölnék („azért rémültek meg, mert a B252-esről jöttünk”), a hatás elmaradna. A jó csattanó mindig előkészített, mégis váratlan, és visszamenőleg átértelmezi az egész történetet.
Tanulság
Ez az anekdota azért működik, mert minden fikcióelem – helyszín, karakter, konfliktus, fordulat, narráció és dialógus – szoros egységben van. Nincs felesleges mozzanat. A poén pedig nem magyarázattal, hanem belső felismeréssel születik meg az olvasóban.