A horrorban a kimondatlan sokszor ijesztőbb, mint maga a szörny vagy a vér. A horrorban a csend a leghangosabb. A semmi is képes sokkoló feszültséget is kelteni.
Gyilkos pillantás az étkezőasztal fölött. Az ajtónyitás előtti megtorpanás. Ártatlannak tűnő mondat, ami az ellenkezőjét jelenti annak, amit kimondtak.
A feltörekvő írók gyakran a cselekményre koncentrálnak – ami persze elengedhetetlen! A horror igazi lüktetése a felszín alatt fortyog. A szubtext a hétköznapit fenyegetővé változtatja.
Ez az, ami miatt az olvasó közelebb hajol, még akkor is, ha legszívesebben elfordítaná a tekintetét. Ha jól használod, az olvasó nem csak látni, hanem érezni fogja a borzalmat.
Mi a mögöttes szöveg, és miért fontos?
A mögöttes szöveg a szereplő szavai, tettei vagy hallgatása mögötti jelentésréteg.
Ez az, ami valójában történik egy jelenetben – még (vagy különösen) akkor is, ha senki sem mondja ki hangosan. Horror és csend: de miért félelmetesebb a kimondatlan?
A horrorban és a thrillerben a kimondatlannak gyakran nagyobb súlya van, mint annak, ami elhangzik.
A felszínesen a jelenetek hétköznapiak, udvariasak. De alattuk veszély lüktet, mint egy második szívverés.
A szubtext megteremti:
- Feszültséget – ami rejtve van, az lehet a legkárosabb.
- Karaktermélységet – az emberek ritkán mondják ki pontosan, mit éreznek.
- Újraértelmezhetőséget – egy mondat most egy dolgot jelent, később valami egészen mást.
- Pszichológiai nyugtalanságot – a horror és a thriller alapja.
Shirley Jackson mondta egyszer:
„Gyönyörködöm abban, amitől félek.”
A mögöttes üzenet az, ahogyan ezt a gyönyörűséget apránként közvetíted. Az olvasó érezze azt, amit a szereplőd nem vallana be – még magának sem. És most lássuk a horror írástechnika tippeket: a csend és szubtext összefüggéseit.
5 módszer, hogyan teremts horrorisztikus szubtextet
- Hagyd, hogy a párbeszéd hazudjon
Az emberek ritkán mondják ki, amit gondolnak. Kitérnek, bagatellizálnak. A szereplőidnek is így kell tenniük.
Horror szubtext írás: így működik a kimondatlan feszültség
- Ahelyett, hogy: „Félek bemenni oda.”
- Írd inkább: „Ez csak egy pince – mi ebben a nagy ügy?”
A kimondott és a valódi érzés közti szakadék feszültséget kelt.
Szituáció1: Ketten állnak egy pinceajtó előtt.
– Akkor menjünk, nincs itt semmi különös – mondta Péter, és erőltetett mosollyal a kilincshez nyúlt.
– Miért remegsz? – kérdezte Anna.
– Á, dehogy, csak hideg van itt lent.
Szituáció2: Idős házaspár a kórházban, az orvos épp most ment ki a szobából.
– Olyan szép ez a szoba, nem? – mondta az asszony, ujjával végigsimítva a kopott takarón.
– Persze, friss a levegő is – lépett a férfi az ablakhoz.
(Az olvasói is érzi, néhány pillanattal azelőtt alighanem egy tragikus diagnózis hangzott el)
- Használd a környezetet érzelmi tükörként
A tér visszhangozhatja a szereplő belső állapotát.
- Ahelyett, hogy: Csapdában érezte magát.
- Írd így: A mennyezeti ventilátor lustán forgott a fejünk felett, lapátjai hasították a pálott levegőt. Az ablakokat évek óta nem festették be.
(Itt maga az épület válik érzelmi tükörré.)
Szituáció1: Egy nő a nagymama elhagyott házában.
A falakon a régi családi fotók üvege bepárásodott, mintha belülről lehelné őket valaki. A padló réseiből hideg huzat tört fel, a szag pedig romlott tejre emlékeztetett.
(Nem kell kimondani, hogy a nő retteg – a környezet minden részlete ezt sugallja.)
Szituáció2: Egy fiatal fiút kiküldtek az osztályból, büntetését a folyosón kell töltenie.
A neoncsövek tompán zümmögtek, a padlón szétszórt radírdarabok szürke morzsákként tapadtak a cipőjéhez. A faliújságon a kifakult, régi rajzok mintha elfordították volna a színüket.
(A leírásból érződik a fiú kitaszítottsága és szégyene, anélkül, hogy ezt nevén neveznénk.)
- Cselekvés többet mond, mint magyarázat
Ismerős a mondás: „Mutasd, ne mondd.” Ez a szubtextre is igaz.
- Ahelyett, hogy: „Féltékeny volt.”
- Írd így: „Mohón újratöltötte az italát. Nem kérdezte meg Lizát, kér-e még. Nevetése egy ütemet késett – amikor a nő kimondta a munkatársa nevét.”
Az olvasók szeretnek megfejteni viselkedést. Egy ökölbe szorított kéz, egy másodpercnyi túl hosszú pillantás – ezek sokkal beszédesebbek, mint egy magyarázat.
Szituáció1: Egy férfi az éjjel közepén a konyhában.
Megemelte a kést, és a pengét a fény felé fordította. A markolatban a saját szeme tükröződött vissza – de a tükörben mintha valaki más állt volna mögötte. A férfi gyorsan visszatette a kést a fiókba, majd reszkető kézzel becsapta.
(Nem kell elmondani, hogy fél attól, amit látott – a gesztusai hordozzák a rettegést.)
- Ellentmondás a hangulatban
A horror egyik legerősebb fegyvere a disszonancia.
A karakter épp eltemetett valakit az erdőben,
- Ahelyett, hogy: a félelem és a bűntudat mardosná
- Írd azt: hogy közben a fákat csodálja, és az esti főzésről beszél
Ahelyett, hogy félelem vagy bűntudat mardosná – s ez hatna ránk. Ez az érzelmi disszonancia nyugtalanítja az olvasót. Miért nem úgy reagál, ahogy kellene? Mit nem mondanak el nekünk?
(A nyugodt hangnem a brutális tett ellenpontjaként mély nyugtalanságot kelt.)
Szituáció1: Egy férfi gödröt temet a kert végében.
– Milyen szép lesz a kert tavasszal – mondta, miközben a lapát keményen koppant a gyökereken. – Tulipánokat ültethetnénk a kerítés mellé.
A gödör lassan betelt. De a föld peremén kilátszott egy sápadt kézfej.
(Az idilli jövőtervek és a sötét tett közti kontraszt kelti a feszültséget.)
Szituáció2: Az anya éjjel takarítja a gyerekszobát.
Az ágy melletti szőnyegen sötét folt terjengett, Liza nedves ronggyal körözött rajta.
– Holnapra friss süteményt sütök neked, drágám – suttogta mosolyogva, miközben a rongy egyre vörösebb lett.
(A hétköznapi hangnem szörnyű kontrasztban áll a tett valódi jelentésével.)
- Hagyj hézagokat az olvasónak
Ne köss be minden szálat. Bízz az olvasóban, hogy a csendekben is olvasni tud.
Szituáció1: Egy férfi este hazatér, a nappali ajtaja résnyire nyitva.
– Drágám? – kiáltott be.
A villanykapcsoló nem működött.
A kanapén egy felborult borospohár. .
A férfi közelebb lépett.
(Nincs magyarázat, de tudjuk, itt valami szörnyű következik.)
Szituáció2: Egy gyerek az ágyban, a szoba sötét.
– Apa? – szólalt meg halkan.
A folyosóról hallatszott a lépések koppanása.
A kilincs lassan lenyomódott.
A gyerek behúzta a takarót az arcáig.
…
(Nincs magyarázat, nincs kimondva, ki az az „apa”, és mi történik – a csend és a félbehagyás adja a borzongást.)
Összegzés
A horror igazi ereje a szubtextben rejlik: abban, amit nem mondunk ki, de éreztetünk. Ha ügyesen használod, az olvasó maga tölti ki a hiányokat – és ettől fog igazán reszketni.
