Sci-fit írni extra megterhelés. A spekulatív fikciókhoz hasonlóan, mint például a fantasy, a sci-fi is azt követeli, hogy egy egész világot hozz létre, ahelyett, hogy az ismert terekre, szokásokra, társadalmi viszonyokra támaszkodnál. De nem csak egy egész világot kell felépítened szinte a semmiből, de bele kell merítened az olvasót is. Meg kell értenie, hogyan működik a világod. Ám ha egyetlen lépést is kihagysz a világépítésedből, az egész történeted ellaposodhat, és mesterségesnek, rosszul átgondoltnak tűnhet.
Mi az a sci-fi?
Kezdjük a sci-fi gyors meghatározásával, hogy ugyanazon az oldalon olvassuk az alábbiakat.
A sci-fi a spekulatív fikció egyik alműfaja, amely arra összpontosít, hogy szereplői miként lépnek kapcsolatba a tudománnyal és a technológiával. A legtöbb sci-fi történet kifejezetten a jövőre összpontosít, de játszódhat a múltban, jelenben vagy jövőben is. Sőt, párhuzamos univerzumokban is.
Minden sci-fi kulcsa és alapja a tudomány
Akár a világűrrel, a föld mélyével, időutazással vagy egy jövőbeli disztópiával van dolgod, minden sci-fi történetnek két elemet kell tartalmaznia: a tudományt, amely az új tudás, és a technológiát, amely ennek az új tudásnak a gyakorlati alkalmazása.
A sci-fi történetek spekulatívak, mert a bennük leírt tudomány és technológia jelenleg nem létezik a valóságunkban.
De vigyázz! Az olvasó nem tud bármit elképzelni, ha zagyválsz. Most nagyon figyelj. A 19. században a tudósod fog egy fát és kis pálcikákat farag belőle, aztán fog egy kis ként, aztán egy kis foszfort, amit felhord a papírra, aztán a pálcikát belemártja a kénbe, és végig húzza a foszforos papíron – meggyullad… (Lehet fordítva, vagy nem is pontosan így, nem nézek utána, mert így is érted…) Ez a gyufa! De amíg nem jött létre ez az ismert (!!) elemekből álló vadonatúj kombináció, addig nem volt! Tehát az olvasónak értenie kell, amit írsz, nem kell mélyen felfognia, de értenie! Vagyis a sci-fi a való világunk ismereteire támaszkodva, azok elemeit kombinálva, teremtve újjá halad előre.
Nem csak világokat kell építened, hanem technológiát is. Amellett, hogy író vagy, filozófus, tudós és mérnök is. Hogy elnyerd a tudományban jártas olvasó bizalmát, gyakran a jelenleg létező technológiára kell építened, különösen, ha sci-fit írsz a nem túl távoli jövőben játszódót.
Vagyis el kell kötelezned magad amellett, hogy kidolgozol egy másik világot, de közben betartod a világépítés gyakran bonyolult, tudományos, és hitelesítő feltételeit is. Ha a világodban semmi nem ismerős valahogy, legalább nyomokban, az olvasó beleveszik.
Másik példa. Kvidics a Harry Potterben. Ilyen játék sajnos nincs a valóságban. De van pálya, van seprű, van labda, van repülés, van csapat…stb…minden eleme ismert. És mégis más, új, a valóságunkban nem létező. De megérthető.
A sci-fi két fő alcsoportja: kemény és puha
# A kemény sci-fiben a történet az általad felépített világ tényleges tudományára és technológiájára összpontosít. Mivel a tudomány fontos szerepet játszik az ilyen típusú történetekben, reálisnak és hihetőnek kell lennie az átlagolvasó számára. Ne kelljen felfüggesztenie a hitetlenségét ahhoz, hogy tényként fogadják el a világodat.
A kemény sci-fi jól ismert példái közé tartozik Carl Sagan Kapcsolat című regénye (Judy Fosterrel a filmben), Michael Crichton Jurassic Parkja, és Andy Weir A marslakó című regénye (Matt Damon, a Mentőexpedíció című filmben). Mindezek a történetek a saját világunkon kívül léteznek, de úgy, hogy mégis azt hisszük, hogy holnap már lehetséges lesz.
# Aztán ott van a puha sci-fi, ahol a tudomány kevésbé reális és inkább filozófiai. A kultúrára és a kapcsolatokra is összpontosít, valamint arra, hogy a történet szereplői hogyan használják a technológiát az életükben való eligazodáshoz.
A puha sci-fi jól ismert példái közé tartozik Andrew Niccol Gattaca című filmje, Frank Herbert Dűne című műve és Mary Shelley Frankensteinje (Amúgy egy 21 éves nő, 200 évvel ezelőtt alkotta meg a figurát és történetet).
A sci-fi lényegében azt vizsgálja, hogy a tudomány hogyan változtathatja meg az emberiséget. Megvizsgálja, hogy mi lehetséges, és közben akaratlanul is azt kérdezi az olvasótól, hogy ezek a lehetőségek elfogadhatók vagy nem fogadhatók el.
Hogyan lehet jó sci-fit írni
- Hozz létre olyan technológiát, amely hű marad önmagához
Világod technológiájának értelmesnek kell lennie. Nem keveredhetsz ellentmondásba soha, mert akkor elveszíted az olvasó bizalmát – nem hisz neked, a mesemondónak.
A technológiádat a történet minden szintjén kézben kell tartanod. Ez időigényes munka, de elkerülhetetlen. Még ha nem is írod le kifejezetten az olvasónak, hogyan működik egy technológia, neked pontosan tudnod kell, hogyan működik, hogy amikor írsz róla, véletlenül se mondj ellent annak, amit már korábban írtál.
Világod technológiájának és persze a teremtett világodnak következetes logikára kell épülnie, és azt kell követnie.
- Ne szegd meg a törvényt
Bár az olvasó engedélyt ad a kreativitásodnak, hogy építs egy új világot és technológiát – ám rossz ötlet lenne, ha megszegnéd a tudomány jelenlegi törvényeit. Adnod kell olvasónak egy alapot, olyat, amelyre támaszkodhat (azaz olyan tudományt, amelyet igazságként fogad el). Ahelyett, hogy megszegnéd a gravitáció vagy a termodinamika törvényét, fogadd el ezeket tényként, és ezekre a törvényekre építs.
Persze, megszegheted a jelenleg elfogadott törvényeket, de ha nem tudod hiteles bizonyítani, ha nem tudod hitelesen és meggyőzően alátámasztani, akkor az olvasód el fog pártolni tőled. Nem ért és nem is hisz neked. Emlékezz, a jó scifi olyan, mint a gyufa feltalálása, ismert elemek meglepő és vadonatúj, sőt, működő kombinációja.
- Ne felejtsd el a történeted emberi részét
Ezzel kellett volna küzdenünk. A sci-fi lehetővé teszi, hogy mindenféle fantasztikus karaktert bemutass. Bármely lényt, amit az elméd képes megidézni. Történetednek azonban az emberi elemre kell összpontosítania. Mert sohasem a tudomány, a technológia az igazán érdekes, hanem az: hogyan hat az emberre, az emberi viszonyokra. Hogyan lép kapcsolatba az ember az új technológiával, világgal. Egy jó sci-fi nem az idegenekről szól, hanem arról, hogy az emberek hogyan reagálnak az idegenekre. Ez a mozzanat az, ami rokonszenvessé és felejthetetlenné teszi a történetedet.
- Építs egy reális világot
A képzeletbeli világok felépítése spekuláció és fantázia, de az olvasónak is éreznie és látnia kell. Olyan világot építs, írj le, amely az olvasó számára is megközelíthető és átélhető. Ez sok idő és sok munka…
Még akkor is, ha az olvasó előtt nem tárul fel a maga teljességében (mert az öncélú lenne) az épített világod – neked, az írónak abszolút képben kell lenned, neked az egész világodat alaposan ismerned kell: társadalmát, gazdaságát, tudományát, filozófiáját, folklórját, és abból egy egész háttáérrendszert kell alkotnod – csak így maradhatsz hiteles.
- Mesélj el egy nagyszerű történetet
Van világod, van tudományod, technológiád – de ez önmagában nem érdekes! Ettől nem esik hasra az olvasó. Ez amolyan öncélú erőszakoskodás lenne az olvasóval szemben. Ha nincs történeted, nem ér az egész semmit. A történetednek pedig öt fő elemet kell tartalmaznia:
# A téma – El kell döntened, mi a központi üzeneted, miféle emberi mentalitásokat és konfliktusokat akarsz bemutatni. Mi az alapvető konfliktus a történetedben. Ki között és miért.
# A helyzet – Legyen egy olyan helyszíned, lehetőleg szűkített helyszín(ek), amelyet az olvasó láthat, hallhat, szinte érezhet, szagolhat, kóstolhat…Különben kizárod az olvasót a történetedből.
# A karakterek – Az embert az ember érdekli a legjobban. Ők lesznek a történeted hajtóművei. Hozz létre olyan karaktereket, amelyek feltárják a világod és a történeted. Ezen karakterek által hatol be az olvasó a világodba, és ezek sorsát követve tárul fel előtte az épített fantáziavilágod. De ne legyenek sémák és bábok, mert még ha robotok is vagy idegenek – valójában „hús-vér emberek” -nek kell lenniük. Csak az emberhez mérten tudunk más élőlényeket felfogni.
# A cselekmény – Úgy kell alakítanod, irányítanod a cselekményt, hogy a történeted megragadja az olvasót. A cselekmény egy alaphelyzettel indul, ezt az olvasó általában gond nélkül tudomásul veszi, bármilyen szokatlan vagy hihetetlen is – elfogadja normális alaphelyzetnek. De innentől kezdve már az alaphelyzethez mérten és abból fakadóan hitelesnek, logikusnak és következetesnek kell lenned. Innentől fogva már minden egymásra épül, egymásból következik, maga a konfliktus is, ami útjára indítja a cselekményt, maga a küzdelem az ellenfelekkel, maga a csúcspont, ahonnan már nincs visszaút, és maga a befejezés is, ahol eldől a főszereplőd (és a világ) sorsa: és így végül a fantáziavilágodon belül is létre jön egy új, másik világ – ami onnantól lesz a normális.
# Következetes nézőpont – Válaszd ki a megfelelő nézőpontot (E/1 vagy E/3…stb). Ez azért fontos, mert ezáltal eleve eldöntöd, milyen közel engeded az olvasót a történethez és a karakteredhez. Első személyben az olvasó a főszereplő bőrébe bújva jut végig a cselekményen, harmadik személyben már nem, ott van rálátása is a történésekre. És ez gyakran nagyobb megbecsülésnek örvend az olvasók körében.
Tehát ne feledd – a sci-fiben az emberek kölcsönhatásba lépnek a tudománnyal, de valójában valami emberi-emberies konfliktus fakad a kölcsönhatásból, amit meg kell oldani…