Elena nővér engedélyt kapott a püspöktől, hogy meglátogassa a családját. A reggeli mise után taxival érkezett bátyja külvárosi panellakásához.
Egy ősz hajú asszony lépett ki a lépcsőház ajtaján karjában kosárral.
– Áhh, kedvesem, de rég láttalak – két kezét arcához csapta majd megölelte a nővért.
– Hogy van Berta néni? – mosolygott rá kedvesen Elena.
– Jaj, ne is kérdezd angyalom… Te tudod ki az a lány – hajolt közelebb Elenához –, aki Bradhez jár?
– Nem…
– Apád nem fog örülni, ha egy olyan nőszeméllyel áll össze a bátyád – vágott közbe az asszony.
– Milyen nőszeméllyel?
– Hát aki abból él, hogy …Ne is törődj velem lányom, – legyintett, – csak hát az emberek beszélnek ezt azt …De nekem rohannom kell, lekésem a buszt. Isten áldjon!
Elena szemével kísérte az asszonyt, majd elindult az első emeletre. Némi aggodalmat érzett Berta néni megjegyzése miatt, de izgatottsága elnyomta ezt az érzést.
Becsengetett.
Meglepetésére nem a testvére nyitott ajtót. Egy platinaszőke nővel találta szembe magát. Fehérneműben, cigarettával a kezében nyitott ajtót.
– Jézusom, te tényleg apáca vagy! – nézett rajta végig a nő.
Elena zavarában megigazította egyenruháját majd a csengő melletti névtáblára pillantott.
– Bradhez jöttem. Itthon van?
– Persze, gyere be – intett és tárta szélesre az ajtót.
Elena félve lépet be. Az előszobában vágni lehetett a füstöt, magassarkú cipők sorakoztak egy tükrösszekrény előtt, a fogasra táskák hada nehezedett. A nő előre ment, Elena levette cipőjét majd követte a konyhába.
Brad félmeztelenül, borotvával a kezében lépett Elena elé. Fekete hajából csurgott a víz, arcszeszének illata keveredett a cigifüst szagával.
– Vártunk már kislány – ölelte meg testvérét majd homlokon csókolta.
– Hiányoztál! – bökte oldalba Elena.
– Bemutatom neked Roxit – nyújtotta kezét a szőke lány felé.
Roxi magára kapott egy rózsaszín párducmintás köntöst és kezet nyújtott. Elena idegenkedett a lány érintésétől, fejbólintással fogadta a közeledést.
– Roxi a menyasszonyom, hamarosan feleségül veszem. Ezért hívtalak ma el téged és apát is.
– Feleségül? Egy ilyen nőt? – csúszott ki a száján, amit azonnal meg is bánt.
Kezeit az ajkához kapta, rémülten nézett testvérére.
– Milyet is? – kérdezte csípőre tett kézzel Roxi.
– Sajnálom nem akartalak megsérteni… Csak tudod apánk elég konzervatív…
Roxi vágott egy fintor. Összeszedte a kanapén lévő szennyesruhát, elindult a fürdőszobába és becsapta maga mögött az ajtót.
Elena és Brad az étkezőasztalhoz ültek. Brad tejet, zsömlét, felvágottat pakolt Elena elé. Hosszasan beszélgettek a kolostorban töltött napjairól, Brad munkájáról és arról, hogy az édesapjuk, Brad meggyőződése szerint kezd túl lépni az édesanyjuk halálán.
– Figyelj Elena – nézett mélyen nővére szemébe Brad –, tudom mire gondolsz, de kérlek, légy kedves Roxihoz. Nem volt egyszerű élete… Szeretem és szeretném, ha ti is megszeretnétek apával – simított végig nővére karján.
– Apa kifog térni a hitéből, ha meglátja. Épp kezd helyre jönni, nem akarom, hogy miattad is aggódjon. Látszik rajta, hogy rosszéletű – súgta Elena.
– Most van egy kis dolgom. Apa délután érkezik, addig ismerkedjetek össze Roxival – kacsintott testvérére, majd felált és arcon csókolta Elenát.
Brad cipőt húzott, magához vette a táskáját és kilépett az ajtón.
Elena rosszul érezte magát. Csalódott volt, hogy testvére otthagyta és feszélyezve érezte magát. Rémület lett úrra rajta, félt, hogy az édesapja és testvére hajba kapnak egy nő miatt.
– Mindig viselnetek kell ezt a hacukát? – ült le mellé Roxi, és kávét öntött magának.
– Igen, de nem hacuka a neve, hanem habitus.
– Nekem aztán mindegy, hogy hívják… Van egy kuncsaftom, mindig azt kéri, öltözzek be apácának. Erre gerjed.
Elena keresztet vettet majd felnézett és elmormolt egy imát.
– Neked meg mi bajod van? – kérdezte csodálkozva Roxi.
Elena lesütött szemmel vizslatta a hangyákat, amik épp egy morzsát vettek támadásba. Undort érzet a lány irányt. Kezeit tördelte, lábával az asztal sarkát ütögette.
– El kell menned! Apánk sohasem bocsátaná meg Bradnek, ha egy ilyen nőt venne el feleségül, mint te.
– Mi van? – ugrott fel Roxi és hirtelen mozdulatával ráborította a kávét Elenára.
Elena felpattant, bőrén érezte, ahogy a forró kávé átitatja ruháját.
– Ne haragudj, ügyetlen vagyok!
– Ne érj hozzám– szökkent hátra Elena.
Roxi hátrált pár lépést és megrökönyödve nézett a nővérre.
Elena szemhéja megrebbent, de nem nézett a lány szemébe. Furcsa zavar támadt benne. Némi szánalmat, némi bűntudatot érzett Roxi irányt. Nem akart ennyire elutasító és lenéző lenni, de félt, ha hozzá ér vagy beszélget vele, ő is bűnössé válik.
– Figyelj Elena! Nem vagyok se leprás, se kolerás, sem semmi… Kurva vagyok. Te meg apáca. Látszólag semmi közös nincs bennük, egyvalami azonban összeköt minket…
– Minkent semmi nem köt össze!
– Tévedsz! Ott van nekünk Brad…– tárta szét a karját Roxi, és visszaült az asztalhoz.
Elena a mosogatónál kezet mosott majd egy szivaccsal neki látott az asztalt letakarítani.
– Brad nem hozzád való, neki egy rendes lányra van szüksége, aki…
– Ohhh, nézzenek oda! A szentfazék már csak tudja mi kell egy férfinak – csapta össze a tenyerét, és kikapta a szivacsot Elena kezéből.
– Na idefigyelj! Brad és én szeretjük egymást. Össze fogunk házasodni, ha tetszik, ha nem!
– Nem tehetitek ezt! Apa sosem fog ebbe beleegyezni!
– Miért ne egyezne? Nem is ismer. Honnan tudod, hogy nem fog megkedvelni.
– Te egy kur…– kapott a szája elé Elena.
– Mond csak ki nyugodtan, ne fogd vissza magad! Vagy tán az Istened ezért is megharagszik rád, ha csúnyán beszélsz? Attól mert kurva vagyok, lehetek jó ember. Vagy nem ezt írja a te szent könyved: Ne ítélj, hogy ne ítéltess … Vagy mit tudom én, hogy van…
– Elhallgass! – dobbantott Elena, és kirohant a fürdőszobába.
Bezárkózott. Összekuporodott a kád mellett és könnyeivel áztatta ruháját. Feltérdelt, kezeit összekulcsolta, szorosan markolta rózsafűzérét, majd imádságba kezdett.
Hosszú idő után kopogtatás zavarta meg.
– Gyere ki Elena! – kérlelte szelíden Roxi.
Elena az ajtóra szegezte tekintetét, de nem válaszolt.
– Brad és az édesapád nemsokára itt lesznek. A csirke hamarosan megsül, már csak teríteni kell. Örülnék, ha segítenél.
Nem válaszolt.
– Gyere már ki, az isten verje meg – vágta ki az ajtót Roxi.
Elena összerezzent.
Roxi fekete kosztümben állt előtte, haját lófarokba kötötte. Mintha egy teljesen másik nő állt volna előtte.
– Nem akarok veszekedni Elena. Egy család leszünk, jó lenne, ha jól kijönnénk egymással. Brad is ezt szeretné.
Elena nem válaszolt, kétségbeesetten nézett a lányra.
Roxi leült a kád szélére, lábait keresztbe tette és meggyújtott egy cigarettát.
– Tulajdonképpen mi bajod van velem?
Elenának lelkiismeretfurdalása támadt.
– Nincs semmi bajom. Csak félek. Az apánk Isten félő ember, ezért adott engem is kolostorba. Szigorú elvek szerint nevelt minket, neki nagyon sokat számítanak az erkölcsök. Biztos vagyok abban, hogy nem lesz elnéző azzal, amit csinálsz.
– Akkor nem mondjuk meg neki!
– Én nem hazudok az apámnak!
Roxi gúnyos mosolyt ejtett.
– Az én apám megerőszakolt. Az anyám drogos volt. Elszöktem otthonról, egy strici felkarolt, azóta ezt csinálom. Kézről kézre jártam, egyik pofont a másik után kaptam. Hosszú időbe telt mire elértem azt, hogy a magam ura legyek – mondta, a mosdókagylóhoz lépett, és eloltotta cigarettáját.
– Miért nem kértél segítséget?
– Kitől? Istentől?
– Akár…
– Könnyű okosnak lennie annak, aki nem néz a világra…
Roxi sarkon fordult és kiment. Elena elszégyellte magát. Arcot mosott, megigazította kendőjét. Kilépve a fürdőszobából fenséges illat csapta meg az orrát.
– Mit főzöl? – csatlakozott Roxihoz.
– Csirkét, pároltzöldséget és krumplipürét. Brad azt mondta, ez édesapád kedvence.
Roxi tányérokat, evőeszközöket készített elő.
– Igen, édesanyám mindig ezt készített neki, amikor kedveskedni akart…
– Részvétem miatta.
Elena segített lepakolni az asztalt és együtt kezdek megteríteni. Roxi jelezte, hogy Brad telefonált, Brad és az édesapja is nemsokára megérkeznek.
– Szeretnék bocsánatot kérni, Roxi – fordult a lány felé –, nem akartalak megbántani és ítélkezni sem szeretnék feletted. Csupán csak azt szeretném, hogy az apám és Brad körül minden rendbe legyen.
– Emiatt ne aggódj! Bízom benne, hogy jó benyomást keltek édesapádban. Szeretem a testvéredet. Amint a felesége leszek, abbahagyom ezt a munkát, és jó feleség, családanya leszek. Ha az úr is ezt akarja – nézet a plafonra.
– Isten adja – mosolyodott el Elena.
Kopogtattak.
Roxi az ajtóhoz sietett. Elena követte és együtt nyitottak ajtót.
– Apa – ugrott a nyakába Elena.
Az édesapja nem viszonozta az ölelést. Rémült arccal nézett Roxira, és eltolta magától a lányát.
– Steven? – kérdezte csodálkozva Roxi.
– Ti ismeritek egymást? – álmélkodott Elena.
Roxi riadtan nézett a lányra.
– Ő gerjed az apácákra.