„Az igazat mondd, ne csak a valódit” – írja József Attila, és ezzel egyetlen mondatban megfogalmazza mindazt, ami az irodalmi fikció és a puszta valóság között a különbség.
A valódi az, ami megtörtént. Az igaz viszont az, ami által az olvasó megérti önmagát, a világot, vagy akár azt is, miért fáj neki valami.
Sok kezdő író összekeveri a kettőt. Azt hiszi, ha „így volt”, akkor már kész is a novella. Pedig az, hogy mi történt, csak a nyersanyag. Az, hogy mit jelent, nos, ott kezdődik az irodalom.
A valóságban a dolgok gyakran összevissza történnek, logikátlanul, véletlenszerűen. A fikció ezzel szemben szelekciót, szerkezetet, tudatosságot kíván. Egy irodalmi szövegnek nem a világot kell másolnia, hanem újra kell rendeznie – úgy, hogy a benne rejlő érzelem, tét, változás átélhetővé váljon.
A különbség tehát:
- A történések (history): mi esett meg, milyen sorrendben, kik voltak ott, mit mondtak.
- A történet (plot) : miért fontos, mi változik meg benne, és mit ért meg belőle az ember.
Egy napló leírja, mi történt.
Egy novella megmutatja, miért számít az, ami történt.
E. M. Forster-féle klasszikus példája:
A történések sora (history): Az öreg király meghalt. Aztán a királyné is.
A történet (plot): Az öreg király meghalt. Aztán a királyné is bánatában.
A különbség egyetlen szó – mégis ez választja el a szociális médiát, a valóságot a szépirodalomtól. A második két mondat között van kapcsolat. Ok -okozati viszony. Az első két mondat kötőszava az és lehetne, a másodiké nem, ott az azért, mert működik.
Az író tehát nem a valóság hű rögzítője, hanem a valóság értelmezője.
Az a dolga, hogy a káoszból rendet, a történésekből mintát, a tényekből igazságot formáljon. Nem hazudik, amikor elmozdul a tényektől – épp ellenkezőleg: az igazságot keresi ott, ahol a tények nem elegendők.
A history csak az események egymásutánja.
A plot az, ahogyan az események jelentést nyernek.
A truth pedig az, amit az olvasóban megmozdítanak.
József Attila mondata ezért ma is pontos: Az igazat mondd, ne csak a valódit – vagyis a tények mögött keresd az értelmet.
A kezdő író egyik legfontosabb tanulnivalója, hogy legyen foglya a „történésnek”.
A fikcióban nem az számít, hogy tényleg így volt-e, hanem hogy milyen igazságot hordoz így.
Az irodalom nem vallomás, hanem értelmezés – és a legőszintébb fikció néha közelebb visz az igazsághoz, mint a legpontosabb riport.