Hogyan indítsd a regényedet?

by MGY

Csak a befutott írók engedhetik meg maguknak, hogy unalmasan kezdjék az új regényüket. Rajongótáboruk ugyanis türelmes és esélyt ad a folytatásnak: lesz ez jobb, mindjárt beindul a történet. És többnyire nem is csalatkoznak.

Egy elsőregényes írónak nincs meg ez a fölénye, sőt, hendikeppel indul, senki sem ismeri, senki nem olvasott tőle még semmit. Ha lassan, ráérős unalommal indít, akkor szinte bekezdésről bekezdésre veszíti el az olvasóit. Persze mindig lesz, aki tovább olvas… De hányan?

És hányan lesznek olyan szerencsések, mint Rowling?

A Harry Potter és a bölcsek köve ugyanis lassan, valójában kissé unalmasan és zavarosan indul. Sőt, egy olyan mellékszereplővel, aki később nem is játszik jelentős szerepet. Ám az elején az olvasó egy darabig azt hiszi, ő lesz a főszereplő. Ráadásul egymás után kétszer indul neki a regény… és még nézőpontot is vált. Talán nem véletlen, hogy nem egy könyvkiadó felnőtt szerkesztőjének, hanem egy kiadó unokájának kíváncsisága indította el Harry Pottert a világhír felé.. 

Ha regényt vagy novellát írsz, ne nyugtasd magad azzal: Ha Rowlingnak sikerült… Jobb, ha már az elején elkerülöd az olvasókat eltérítő hibákat.

Ne kockáztasd az olvasók elvesztését. Ne kockáztasd, hogy az olvasó, miután elolvasta az első bekezdéseket, leteszi a könyved… És ne áltasd magad azzal sem, hogy könyörületes lesz.

…és most jön a fordulat

Semmi gond, ha lassan melegedik be a történeted, ha laposnak vagy vontatottnak tűnik. Ha szürke és szinte érdektelen. Vagy követhetetlenül zsúfolt.

Semmi gond, ha úgy tekintesz rá, mint hosszú hallgatás után a torokköszörülésre. Ha távolról és lassan indulsz, hogy belelendülj.

Semmi gond,

amíg ez csak a kéziratodra jellemző.

És semmi gond, ha és amikor befejezted az írást… újra előveszed az elejét. Meghúzod, átírod, megszerkeszted. Mivel már mindet tudsz a saját regényedről, valójában könnyű dolgod lesz.

De addig is, íme, egy kis hibajegyzék…

Ne áraszd el az olvasót információkkal.

A leggyakoribb hiba, ha azonnal információkkal és háttértörténettel terheled az olvasód. És még büszke is vagy rá, milyen plasztikusan és részletgazdagon fogalmaztál. Hidd el, nem fogja megjegyezni! Ráadásul, amikor jelentősége lesz annak, amit az elején egy tömbben részleteztél, az érthetőség kedvéért meg kell majd ismételned a legfontosabb információkat. Persze azt is odaírhatod, zárójelben: Kedves Olvasó, lapozz a 2. oldalra…

Ennél csak az a kispályásabb kezdés, ha dialógussal indítasz. Az olvasó még senkiről nem tud semmit. Akkor miért érdekelné, hogy ki mit mond? Nincs kötődése, nincs képben. (Persze, ha úgy indítasz: – Én öltem meg /- A másikat is? – / Nem, azt te – akkor némileg más a helyzet, de akkor is gyorsan és csalódásmentesen képbe kell helyezned az olvasód)

Ne késleltesd sokáig a konfliktust.

Ha az első oldalakon nem körvonalazódik a konfliktus, ha még csak fel sem sejlik, akkor nincs miért tovább olvasni a regényed.

Akkor az olyan, mintha úgy pecáznál, hogy bedobod a zsinórt a tóba csali és horog nélkül.

Az olvasó nem szívleli, ha egy regény kezdete egyhelyben topog, mert mindig „előre olvas”, vagyis azért követi a történeted, mert arra kíváncsi: mi fog történni. Na, most mi lesz…? Jobb, ha már az elején megkeresed azt a pontot, ahol a történeted valóban elkezdődik, amikor az olvasó is megérzi, itt történni fog valami. Felbukkan a konfliktus lehetősége, a veszély vagy a rejtély.

Ne terheld az olvasóidat mellékszereplőkkel.

Melyik olvasó akar  már az elején és egyszerre 5-6 nevet megjegyezni, amikor még azt se tudja, melyiknek lesz valódi szerepe és értéke a regényben, és melyik az, aki csak egy odatévedt kellék… Olvastam regényt, ami egy bulival kezdődött… és csak kapkodtam a fejem: Zoli, Renató, Amarilla, Bea, Ivett, Ádám…mindnek jutott egy megszólalás is, pergett a jelenet, csak én kapkodtam a fejem, hol ide, hol oda, meg amoda…

Óvakodj a hosszú és részletes leírásoktól.

Főleg a könyved első oldalain. Senki se fogja úgy ajánlani a regényed, ebben fantasztikus leírásokat olvashatsz. (Jókai – a képeslapok, a televízió, az internet előtti világban – a leírások mestere volt, de senki sem ajánlotta úgy Az aranyembert, itt az elején egy egész fejezetnyi gyönyörű leírást olvashatsz a Vaskapuról…) Az olvasó ma már nem szavakba öntött képeskönyvet akar olvasni, hanem egy történetet. Ha tudni akarja, milyen a Vaskapu, megnézi a google segítségével… Nincs rá szükség, hogy feleslegesen ecseteld a részleteket.

Ne becsüld le az olvasód!

Tévedsz, ha azt hiszed, az olvasónak már az elején mindent tudnia kell. Sőt, a történeted további fejezeteiben se írj meg mindent részletesen… az olvasó szájába rágva, agyába tolva. Mert akkor úgy érzi: „kapott egy keresztrejtvényt, de már kitöltve”. Bízz az olvasóban, nem csak betűket akar olvasni, hanem közben gondolkodni is. Élvezni akarja a történetet, beleélni magát. Ha túlírod vagy túlmagyarázod – épp az olvasás élményétől fosztod meg. De arra is ügyelj, hogy ne csapd be, ne hallgass el semmit, amit tudnia kell a megértéshez. Ha arra blazírozol, ezt majd kitalálja…,ha hiányosak a jeleneteid, akkor egy idő után az olvasó elfárad, és leteszi a könyved.

Í®j örömmel!
…és szekessz veritékkel

 


INTERAKTÍV ONLINE KURZUSOK

KREATÍV ÍRÁS, NOVELLAÍRÁS
Bontsd ki a kreativitásod, hozd ki a legjobbat írói képességeidből…

A REGÉNYÍRÁS ALAPJAI
Írj olyan történeteket, amelyeket nem tud letenni az olvasó…
ÚJSÁGÍRÓKÉPZÉS
Akarod az írásaidat a kedvenc lapodban olvasni? Indítsd el az újságírói karriered.
ÍRD MEG A REGÉNYED!
Ez a kurzus nem a regényírásról szól. Ez a kurzus  a Te regényed megírásáról szól…
 NÉZD MEG: MÉG TÖBB ONLINE KURZUS...

Foto: pexels.com

Ez is érdekelhet

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. Tudomásul vettem Még több információ

Privacy & Cookies Policy