Szeretnéd megírni a könyved. De nincs rá időd. Nem bírsz időt teremteni rá – mert be vagy zárva az életedbe, a napi rutinod diktál: kelj fel, dolgozz egész nap, menj haza, készíts vacsorát, foglalkozz a gyerekekkel, lazíts kicsit a tévé előtt, aztán ess az ágyba kimerülten, és holnaptól kezd újra az egészet. És a hétvége se jobb, csak mindig azt reméled… hogy a jövő héten.
Csakhogy nincs jövő hét, soha nem lesz jövő hét, és soha nem lesz majd holnap. Kifogásokat mindig találsz majd, de közben fogy az idő…
…és? És akkor mit tegyek, kérdezed.
Először is kezdj magadra úgy gondolni, mint íróra
Mondd ki: író vagyok. Szinte látom, ahogy legyintesz, ez hülyeség… Mégis. Tedd meg. Mert soha nem fogod rávenni magad arra, hogy írj, és még többet írj, ha nem engeded meg magadnak, hogy elhidd: képes vagy rá. Író vagy.
Hidd el: bármit is írsz, nem kell rögtön jónak lennie
Csak le kell írnod, csak léteznie kell az írásodnak. Ne fogjon vissza félelem, nem görcsölj rá, ne hidd, hogy tökéletesnek kell lenned. Nem kell. Csak írj örömmel, játssz a gondolatokkal és a szavakkal. Az írás kezdetben öröm, ne foszd meg tőle magadat. (Aztán persze munka, igen, de az benne a csapda, hogy már kötődni fogsz a saját munkádhoz… már hajlandó leszel küzdeni is érte…mint minden író.) De ezzel közben és kezdetben ne törődj, csak írj…
Gondold át a napi rutinodat
Keress tudatosan olyan időpontokat, amelyek alkalmasak lennének az írásra. Most se legyints…, hogy olyan nincs. Inkább zárkózz be tíz percre a fürdőszobába… (annyi ideig csak nyugton hagynak), és meg fogsz lepődni, megtalálod az időt…, csak ne hazudj magadnak. Még és kezdetben tizenöt perc is elég, mondom később, hogy miért… (Amúgy meg fogsz lepődni, hogy egy zsúfolt napon is mennyi szabad-időd van valójában.)
Ha megtaláltad az időt, csak tartanod kell magad hozzá
Ez nehéz… igen, az elején. De olyan, mint a napi edzés – tudooom, arra se lenne időd, de most nem ez a lényeg. Ha nem kezded el, soha nem fog hiányozni. Ha elkezded, egy idő után hiányozni fog, és kényelmetlenül érzed magad, ha kihagyod… mert rákattansz. Ugyanez igaz az írásra is. Napi 15 perc elég, hogy kis idő múlva hiányozzon… És akkor leülsz és írsz.
Tedd szokásoddá az írást
Ha nincs szokás, nincs írás – és akkor nincs változás se az életedben. Ha estére kimerült vagy, lopj egy nappali időt, vagy kelj fel korábban. Ha elhiszed – és hidd el – író vagy, megtalálod az IDŐT. És tartsd magad hozzá. (De ne esse abba hibába, mint a legutóbbi diétádkor. Azért, mert egyszer nem bírtál ellenállni, és este bevacsoráztál vagy nassoltál – feladtad. Azt mondtad, na, most akkor kész, ennek is annyi. Egy frászt. Ha kihagyod az írást, mert muszáj, ne gondold, hogy akkor már minek, akkor már holnap nincs értelme…)
15 perc? Az mire elég?
Még a fél óra is kevés. És mit írjak? – kérdezed. Igazad van, 15 perc egy hagymás rántottányi idő. Soha nem égetted oda? Előfordult? Akkor azt írd meg… Ha túl sok minden vagy semmise jut eszedbe negyed vagy fél órára – írj önmagadról. Gyakorlásképpen. De ne napló szerű személyességgel. Nézz magadra kívülről és távolról, írj magadról egyes szám harmadik személyben… egy rövid történetet. Ez arra kényszerít, hogy elemző módon tekints az életedre, egy külső szemszögből. Már ez is megéri.
Legyen nálad mindig egy toll és apró jegyzetfüzet
Ne a mobilodat használd, az akkor is lassabb, ha villámgyors vagy. És feltűnő. A jegyzetfüzetedbe akár egy értekezleten is észrevétlenül felírhatod a bevillanó ötletedet. Mert soha nem tudhatod, mikor jut az eszedbe valami, mikor ismersz rá valamire, amiről érdemes lenne írnod… Ha nem írod fel magadnak, elfelejted, estére már csak arra fogsz emlékezni: volt egy baromi jó ötletem… De ha fel tudod idézni, máris arra ösztökél, hogy megírd.
Írj. Kockázatok és mellékhatások nélkül
Aztán majd meglátod, az írás kockázat és mellékhatásokkal teli, de akkor már késő lesz, és nem lesz visszaút. Beleszerelmesedtél az írásba. És mert sokat írsz, egyre jobb leszel… Ez lesz a legjobb mellékhatása. És ne félj, az írás „kismértékben orvosság, nagy mértékben gyógyszer…”