Szövegipari továbbképző

by MGY

Dunaújvárosi Hírlap – Szövegipari továbbképző

Dunaújváros – Október negyedikén indult dr. Mezővári Gyula vezetésével a KMI novellaíró-stúdiója. Interaktív irodalomóra, olvasásfejlesztés és mentális öngyógyítás heti három órában.

A Kortárs Művészeti Intézet pincetermében egy nagy, feketébe öltözött ember, kifeszített fehér paravánok előtt épp a mákosbab szóra indít szöveges ötletbőrzét, amikor csatlakozunk a novellaíró-stúdió csapatához.

A nagy fekete ember, dr. Mezővári Gyula az Interpress Magazin főszerkesztője minket is hamar befog: Remélem hozott magával tollat, meg papírt, mert itt bizony dolgozni kell . Agyalunk mi is a feladványokon, ám rögtön támad egy egyre terebélyesedő gyanúnk: a tanár úr szisztematikusan átvág minket. Ez itt nem más, mint szórakoztató csomagolásba göngyölt irodalomtörténeti látókör-szélesítés és olvasni tanulás. A novellaíró-kurzus ugyanis elsősorban nem az írás iparos és megtanulható kötelezőire koncentrál, hanem pótolja közoktatásunk maradandó hiányosságait. Spiró György erre azt mondaná: aki író akar lenni, az kezdetnek olvasson klasszikusokat. Mezővári tanár úr szerint viszont a nem tökéletes művekből lehet meríteni csak igazán.

Terítéken Csáth Géza egy korai novellája, a Tor. Közösen bontjuk le a szöveget. Rétegről-rétegre haladunk, olyan, mint a hagymapucolás. Burkolt párhuzamokra, összefüggésekre bukkanunk. A permanens párhuzamkereső a Tor után más terülteket is érint. Például: Hogyan hatott a legendás újvárosi magyartanár-versíró Kiss Kálmán munkássága a hazai alterrock ikon Quimby dalszövegírására, avagy hogyan lett – Hamvas Béla hierartikus maszkjából – a borból Jack Herrer. Vagy milyen közös szimbólumokat találhatunk Zorán és Shelly rímjeiben. A nagy fekete ember rutinból vezeti orránál fogva a jelenlévőket.

Mondom, hogy átverés, ám a leghasznosabb fajtából. Sorozatban jönnek a nagy megfejtések és a tanár úr bizonyára jókat mosolyog magában.

Egy Kosztolányi idézet tételszerű levezetésénél már tucatszám esik le az a bizonyos kétfilléres. A közös szövegépítő játék azért néha megrázóan komolyra fordul. Ugyanis írni mindig egyfajta kitárulkozás, ha úgy tetszik egyfajta mentális terápia, önmegfejtés. Ahogyan Milan Kundera, az emigráns cseh író fogalmaz A lét elviselhetetlen könnyűsége című világhírű regényében: csak azok írnak, akiket nem hallgatnak meg. Mezővári Gyula szerint igazán csak egy hiányosságuk van az ifjú novellistáknak: meglepően jól írnak, ám dolgozni lusták, talán nem igazán akarnak. A háromórás interaktív irodalomórát egy baráti eszmecsere zárja. Olvasásfejlesztés és lelki nagymosás egyben. És a végeredmény már korántsem átverés!

Szerző: Szabó Szabolcs

Dunaújvárosi Hírlap – Szövegipari továbbképző

Ez is érdekelhet

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. Tudomásul vettem Még több információ

Privacy & Cookies Policy