A tavasz kicsalogatta az embereket a parkba. A padokon már alig akadt hely, mindenki élvezni akarta a nap első sugarait és a vadcseresznyefák rózsaszín kavalkádját.
– Megengedi, hogy leüljek? Nem zavarom? – állt meg a padnál Juli, ahol egy apáca ült egyedül.
– Üljön csak le. Mindenkié a park – mutatott szelíd mosollyal a pad szabad részére.
– Örülök, hogy nem ítélkezik, és állt fel azonnal. Tudja, teljesen megérteném…
– Gyermekem, Jézus azért jött le közénk, hogy segítsen az eltévedt bárányoknak.
– Mégis ítélkezik – állt fel Juli azonnal.
Az apáca kinyújtotta felé a kezét, szelíden visszahúzta a padra.
Juli ösztönösen lejjebb húzta a szoknyáját, dekoltázsát eltakart a kendőjével, hogy a lehető legkevesebbet mutasson pőre testéből. Mintha véletlenül tenné, a szájáról kezdte lenyalni a rúzst is. Szeme sarkából látta, ahogy az apáca óvatosan figyeli.
– Azt mondta az előbb, hogy ítélkezem, nem lehet, hogy inkább maga vet követ saját magára?
– Nem könnyű bűntudattal élni.
Az apáca a térdeit Juli felé fordította.
– Még sosem gyóntam, és templomba sem járok azóta. Szóval, ha elmondok Önnek valamit, akkor az ugyanúgy köztünk marad, mintha egy pap hallgatna meg?
– Drága gyermekem, hallgatom, és sírig magamban hordom a titkát. Fogja meg a kezem.
Juli egy finom, puha, szelíd kéz biztonságát érezte. Mintha édesanyja bátorító simogatása tért volna vissza. Felemelte a fejét, igyekezett nem pislogni, hogy a könnycsepp le ne guruljon az arcán, aztán a tekintetét a vadcseresznyefák virágaira szegezte.
– Tényleg jó itt lenni magával. Köszönöm.
Tíz éven át hordta titkát, és most nem értette, honnan a vágy, hogy egy idegen apácának bevallja. Fojtogatták a szavak.
– Csak tizenhét éves voltam. Tudja, még sosem voltam előtte szerelmes. Aztán egyszer egy barátnőm azt mondta, menjünk el a misére, mert olyan jóképű a pap. Igazából sem a mise, sem a férfiak nem érdekeltek addig. De mikor megláttam a pulpituson prédikáció közben, ahogy lágy, öblös hangján szeretetteljesen beszél, majd rám emeli mosolygó tekintetét, rögtön elvörösödtem.
Juli az emléktől elmosolyodott.
– Bizony, az Isten jól meg tudja tréfálni a hívőket – mosolygott az apáca, – mikor egy szép arcú papot küld közéjük.
– Nemcsak jóképű volt, hanem kedves, okos, szórakoztató. Egyre többet jártam hozzá. Beszélgettünk, könyveket olvastunk közösen, megtanította a vadvirágok nevét. Aztán nem tudtunk ellenállni a vágyaknak…
Juli érezte, ahogy az apáca megszorítja a kezét. Már nem sírt. Maga sem értette, hogyan tudj egyre nyugodtabban bezsélni.
– Nagyon hamar kitudódott, mi történt köztünk – nézett az apácára. – Kivágták a rendből. Elment. Szó nélkül. Soha többet nem hallottam felőle. Csak a szégyen maradt nekem, meg a bűntudat, hogy miattam egy embernek fel kellett adni magát. Innentől egyenes volt az út a pokol felé. Büntetni akartam magam.
Az apáca csendben hallgatta.
– Vezekelni akartam. Rossz döntés volt, tudom. Nézze, az ott a helyem – mutatott Juli a park túloldalán lévő háztömb sarkára. – Így legalább kerülöm a szerelmet, és a testemet adom áruba, ami tönkre tette egy férfi életét. Remélem, boldog most valahol.
Olyan felszabadultságot érzett, amit már tíz éve nem. A ruhája rövidsége, a blúza nyitottsága hirtelen rossz érzéssel töltötte él. Még lejjebb rángatta a szoknyáját, mert mintha megtisztult volna, most már szégyellte, mennyi minden kilátszik belőle.
A park túloldaláról hangosbeszélő járta át a meghitt csendet.
– Oké, vége a pihenőnek, indul a forgatás!
Az apáca felpattant, mosolyogva nézett le Julira:
– Hú, hát mondták, hogy egy kicsit rá kell hangolódnom a szerepre, és küldeni fognak valakit, aki segít ebben, de azt nem gondoltam, hogy ilyen ütős lesz. Na baszki, most aztán megmutathatom nekik, mit tudok. Áh, majdnem kiestem a szerepből – nézett szelíden Julia. – Drága gyermekem, hálásan köszönöm, hogy segítettél átélni a jelenetem.
Juli nézte, ahogy az apáca rohan vissza a forgatásra, kicsit felhúzva a ruháját, ami alól kibukkant rózsaszín flitteres tornacipője
– Maga… nem is… – de az apáca már nem hallotta.
Juli lassan felállt a padról.
Lenyelte keserű könnyeit, felhúzta a szoknyáját, elővette a rúzst és csábító csípőmozgással indult a háztömb felé…