Íróműhely-novella
– Ne nézz oda – suttogta Réka, miközben a fekete kendőjét igazgatta. – Mindjárt idejön.
– Ki? – kérdezte halkan Anna.
– A férje.
Anna ösztönösen mégis odapillantott. A férfi a sír túloldalán állt, mereven, mintha nem is tartozna ide. Nem sírt. Csak nézett maga elé.
– Furcsa – suttogta Anna –, egy könnycsepp sincs.
– Hát… – Réka közelebb hajolt. – Nem biztos, hogy annyira megrázta.
– Ezt, hogy érted?
Réka egy pillanatig hallgatott.
– Hallottam dolgokat.
– Milyen dolgokat? – nézett rá Anna.
– Hogy nem volt minden rendben köztük – mondta halkan Réka. – Már egy ideje.
Anna összehúzta a szemét.
– Mire gondolsz?
– Állítólag volt valaki más.
Anna lélegzete egy pillanatra megakadt.
– Komolyan?
– Igen – Réka hangja még halkabb lett. – Egy nő.
Csend lett közöttük.
A pap hangja tompán szűrődött át a háttérből.
– Tudja valaki, ki volt? – kérdezte Anna.
Réka a kesztyűjét igazgatta.
– Nem. Legalábbis… hivatalosan nem.
Anna újra a férfi felé nézett.
– És ő tudta? – kérdezte. – Mármint… a barátnőnk?
Réka bólintott.
– Igen.
– Akkor miért maradt vele?
Réka vállat vont.
– Ki tudja. Lehet, hogy remélte, hogy vége lesz. Vagy… hogy ő fontosabb.
Anna lenézett a nedves fűre.
– Igen… – mondta Réka halkan.
Egy pillanatra elhallgattak.
Aztán Anna megszólalt.
– És a nő? Mit akart?
Réka ujjai megálltak a kesztyűn.
– Nem tudom – mondta. – Talán ugyanazt, mint mindenki más.
Anna ránézett.
– És az mi?
Réka lassan felemelte a fejét. A tekintete egy pillanatra elcsúszott Anna válla fölött.
– Hogy őt válasszák – mondta csendesen.
A pap befejezte a beszédet. Az emberek lassan megmozdultak. Anna közelebb hajolt.
– Szerinted… még tart?
Réka ajka alig mozdult.
– Nem tudom.
A férfi feléjük nézett. Csak egy pillanatra, de elég volt. Anna észrevette, hogy Réka nem kapja el a tekintetét. Nem azonnal. És azt is, hogy a férfi sem. Anna gyomra összeszorult.
– Réka… – kezdte halkan.
Réka hirtelen elfordult.
– Menjünk – suttogta. – Hideg van.
Anna még egy pillanatig a férfit nézte. Aztán bólintott. És hirtelen már nem a temetés tűnt a legnyomasztóbb dolognak.
Íróműhely-novella: Egy temetési jelenet, ahol két nő suttogva beszélget – és a feszültség nem abból fakad, amit kimondanak, hanem abból, amit nem.