Bali Anikó: A távírányító

by MGY

Íróműhely novella

–  Jól érezted magad ma este, szívem? ­– szólt ki a nyitott ajtón keresztül Kiss Ernőné Ancika a fürdőszobából, miközben lemosta arcáról az alapozó és a szempillafesték maradványait.

­– Igen, jól.

Kiss Ernő vezérigazgató úr lehuppant a szállodai szoba csíkos kanapéjára, kikötötte szoros nyakkendőjét, lábát a kisasztalra dobta, közben félig üveges tekintettel bámulta a focimeccs összefoglalóját.

­– Hát, ennek igazán nagyon örülök – nézett vissza a tükörből Kiss Ernőné Ancika, szemügyre véve enyhén pocakosodó, kopaszodó férjét, akit még sok évi házasság és néhány elsimított félrelépés után is vonzónak talált. – Vica nagyon csinos lány.

­– Ezt hogy érted?

­– Csak úgy mondom. Láttam, mennyire rajong érted.

­– Miből gondolod?

Kiss Ernő vezérigazgató úr tovább csattogtatta a távirányítót, jobb lába nagy ujjával a szőnyegre pöckölte bal cipőjét, majd ugyanezt tette a jobbal is.

­– Mióta is dolgozik a cégnél? – bújt ki Kiss Ernőné Ancika hosszú, fekete szatén ruhájából, majd lefeszegette magáról a pocakszorító nadrágot, amit a múlt héten vásárolt csak erre az alkalomra.

­– Ki? Vica? Hm, úgy egy fél éve.

­– Fél éve? Nagyon tehetséges lehet, ha máris meghívtátok a karácsonyi V.I.P. partira.

­– Nem értelek. Mi ebben a fura?

­Kiss Ernő vezérigazgató kiegyenesedett a csíkos kanapén, egész törzsével a fürdőszoba felé fordult. Látta, ahogy felesége hasa kibuggyan a szorítónadrágból és harisnyatartójával bíbelődik.

­– Nem is tudom, talán csak korábban nem hívtál volna meg egy gyakornokot egy ilyen alkalomra – bújtatta át fejét és karjait a sötétkék pamut hálóingen Ancika.

­– Ő ajánlotta fel, hogy szívesen segít a vendégek fogadásában. Szerintem nincs ezzel semmi baj.

Kiss Ernő vezérigazgató úr ismét a tévé felé fordította fejét, bal könyökével a kanapé szélére támaszkodott, jobbjával erősen markolta a távirányítót.

­– Te tudod, drágám. Én, csak arra kérlek, vigyázz Vicával – pillantott az urára mosolyogva Kiss Ernőné Ancika a tükörből, miközben hajkeféjével kifésülte az estére feltűzött és erősen lakkozott sötét hajkoronáját. – Az ilyen fiatal lányokat megbolondíthatja a magadfajta sármos külső.

­– Ugyan már! Most meg mire akarsz kilyukadni?!

Kiss Ernő vezérigazgató a térdére támasztott jobb karját hirtelen oldalra tárta.

– Hát, nekem úgy tűnt – sétált be a fürdőből Kiss Ernőné Ancika, levendulakrémet kenegetve kezére –  igencsak érdeklődik irántad,

– Ne képzelődj! Nem értem, mire alapozod ezt az egészet!

Kiss Ernő felemelkedett a kanapéról, a széles fraciaágyra dobta a távirányítót, ami végigcsúszott a tükörsima paplanhuzaton, és az ágy jobb szélén, az éjjeliszekrénynek koccanva landolt. A nadrágövvel bajlódott, igyekezett mihamarabb megszabadulni kényes és kissé szúrós gyapjúpantallójától.

– Nyugodj meg, drágám, nem akartalak felizgatni, csak egyszerűen úgy láttam, amikor vele táncoltál, szorosabban bújt hozzád, mint ahogy azt illene – kapcsolta fel Ancika az éjjeliszekrényen álló kislámpát. A hányatott sorsú távirányítót az ágy széléről a lámpa mellé fektette, megigazította párnáját, és bebújt a dupla takaró alá.

– Ugyan már, ez marhaság! Már megint beképzelsz magadnak valamit!

Kiss Ernő levetett nadrágját a kanapé szélére dobta, fehér ingét végig kibomolta, majd a fürdőbe ment, hogy elvégezze kisdolgát. Az ajtót félig hajtotta be, de Ancika így is jól hallotta az akadozó vizeletcsorgást.

– Már megint nem ittad meg a tökmagolajat, drágám – rázta finoman fejét, szemöldökét magasra húzva.

– Majd megiszom, ha akarom!

Kiss Ernő kezét lelögybölte a mosdónál, majd visszatért a szobába.

– No, ne légy ennyire morcos, Ernő! Gyere, bújj ide mellém! – paskolta meg Ancika az ágy bal oldalán a paplan tetejét.

– Nem vagyok álmos. Kiment az álom a szememből.

Ernő ingét a nadrág tetejére dobta, magára rángatta fehér atlétatrikóját, közben a kanapé párnáit emelgette.

– Nem akarsz mégis aludni? – kérdezte hatalmasat ásítva Ancika. – Már hajnali négy óra, és reggel időben el kell hagynunk a szobát.

– Nem! Tévézni akarok.

Ernő félig feltérdelt az ágy bal oldalára, párnáját és közös paplanjukat rázogatta.

– Rendben, akkor jó éjszakát! Én alszom – fordult el Ancika nagyot ásítva az ágy külső felére, vállára húzva a lerángatott paplant.

– Jó! De előbb add vissza a távirányítót!

Népszerű kurzusok: kreatív írás  regényírás  újságírás

Foto: pixels.com – Steve Johnson – cco licenc

 

Ez is érdekelhet

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. Tudomásul vettem Még több információ

Privacy & Cookies Policy