Íróműhely novella
Nincs is megnyugtatóbb, mint egy késő tavaszi napon a Cseresznyevirág étterem teraszán üldögélni. Ez a hely olyan nekem, mint egy menedék az őrült, rohanó világban. Egy darabka mennyország. Belépek az ajtón, átsétálok a hosszú sorba rendezett asztalok között, végig a keskeny folyosón, egészen a hátsó ajtóig. Kilépek ebbe az elszigetelt kis kertbe, és elmúlik minden bajom. Körülöttem virágba borult mandulafák illatoznak, s a kerti tóban jól megtermett aranyhalak ringatóznak a vízililiomok árnyékában.
Imádom ezt a helyet. Lassan öt éve töltöm itt minden szombat délutánomat, és áldom a napot, amikor rátaláltam. Távol az irodától és távol Ricktől.
Rick a főnököm. Hosszú évek óta én vagyok a jobb keze. Egy igazi hajcsár. Egy valódi diktátor. Igaz, rengeteget tanultam tőle, sokat köszönhetek neki. Többek között a gyomorfekélyemet is. Ráadásul egy ideje beszállt valami gyanús üzletbe. Tegnap megkért, hogy intézzek el neki valamit. Egy csomagmegőrzőből kellett egy táskát elvinnem egy címre. Kelletlenül bólintottam rá a dologra. Megkaptam a címet és a megőrző kulcsát. Kivettem a csomagot a széfből, elvittem a megadott címre, átvettem a pénzt. Egyszerű feladat, semmi kockázat. Legalábbis Rick ezt mondta. Én meg elhittem. Egészen addig, míg este megpróbálta leszorítani a kocsimat az útról egy fekete BMW. Rick azt mondta elintézi a dolgot, és biztos csak valami félreértés volt. Elég durva félreértés, mit ne mondjak. Teljesen hülyének néz az a szemét!
De nem hagyom, hogy elrontsa a hétvégémet, most semmivel nem kell törődnöm. Jelenleg csakis az előttem gőzölgő mandulás csirke foglalkoztat. Az édes szósszal átitatott hús szinte elolvad a számban, s közben hallgatom a virágillattól bódult méhek andalító zümmögését. Mennyei!
Ebéd után elégedetten szürcsölgetem a zöld teámat, amikor a szalvétám alatt kis papírba csomagolt szerencse sütit találok. Fura, mert minden szombaton ugyanazt rendelem. Még sosem kértem szerencse sütit. Kuan- Yin már magától is össze tudná rakni a menümet, csak udvariasságból jön az asztalomhoz.
Nos, lehet, hogy ez lesz a szerencsenapom! Vidáman töröm ketté az apró ajándékot és kihúzom a belsejében lapuló kis papírt, amin a következőt olvasom:
“Veszélyben az élete! Azonnal tűnjön el a városból! Senkinek ne mondjon semmit, csak szívódjon fel, és ne térjen vissza soha!”
Hiába nézek körül, rajtam kívül csak egy fiatal pár van a kerthelyiségben.
– Biztos csak valami rossz vicc. Legalábbis remélem. De… mi van akkor, ha a tegnap esti autós akció komoly volt, és tényleg veszélyben az életem? – a gondolatok sebesen cikáznak az agyamban.
– Az isten verje meg Rick! Mibe kevertél bele?- szitkozódok félhangosan.
Idegesen állok fel az asztaltól. A tányér mellé dobom a szokásos összeget némi borravalóval, és sietős léptekkel indulok a kijárat felé. Az úttestre lépek. Gyorsan el kell csípnem egy taxit. Hangos ropogás töri meg az utca monoton zaját. Éles fájdalom hasít a mellkasomba. A fájdalomtól az aszfaltra rogyok. Szemem sarkából még látom az ismerős autót, ami sebesen elhajt mellettem. Az emberek riadtan gyűlnek körém.
– Úristen meglőtték! Hívjanak mentőt!- kiabál egy nő sipító hangon, miközben felém hajol.
A sikoltozás, kiabálás, nyüzsgés és az autódudák hangja lassan egyetlen hangos zümmögéssé olvad össze, míg végül a semmibe vész. Nem érzek mást, csak a mandulafák bódító illatát. Nincs is megnyugtatóbb. Egy darabka mennyország.
Népszerű kurzusok: kreatív írás ♦ regényírás ♦ újságírás
Foto: pixabay.com – Myriam Zilles – cco licenc