Íróműhely novella
Fáradtan ülök le a gyerekheverőre. Nézem a berendezett szobát és várom, hogy megérkezzen. Szakasztott úgy néz ki, mint az előző szobája, és szinte milliméterre ugyanakkora.
A csengő élesen hasít gondolataimba.
– Anya!- ugrik nyakamba Lili, ölel át vékonyka karjaival, az sem zavarja, hogy a plüss nyuszi a parkettára hull. – De szép az új lakás! – csodálkozik rá a nappalira. – Mama mesélte, hogy mééég szebb, mint a régi. Hol az én szobám?
– Az enyém mellett. Egymás mellett fogunk aludni, mit szólsz? Futás! – kapom el kis tenyerét és szaladni kezdünk a szobájáig.
– Jé! – áll meg a küszöbön, – ez pont olyan, mint a régi. Építsük meg Csipkerózsika kastélyát! – és már veszi is le a legós dobozt a megszokott helyéről.
Megnyugszom. Legózunk, fellapozzuk a kedvenc mesekönyveket, zsírkrétával rajzolunk a táblára. Belakjuk az új szobát, mintha mi sem történt volna. Este megmelegítjük a borsófőzeléket és halrudakat ropogtatunk hozzá, pont úgy, ahogy szereti. A fürdőszobában előkerül a kedvenc habfürdő és bajuszt rajzolunk magunknak a tükörre. Lili ragyog a jókedvtől. Megágyazunk és elmondjuk a plüss nyuszi kedvenc meséjét. Háromszor is. Lili kéri, hogy melegítsem meg a mézes tejet. Mire visszaérek az esti bögréjével, felöltözve találom, ahogy éppen gyömöszöli bele a nyulat a hátizsákjába.
– Mit csinálsz drágám? – térdelek le mellé értetlenül.
– Anya – néz rám fáradtan és nagyot ásít – , most már álmos vagyok. Menjünk haza!
Népszerű kurzusok: kreatív írás ♦ regényírás ♦ újságírás
Foto: butor1.hu – cco licence