Kiss Edina: Otthon

by MGY

Íróműhely novella

Fáradtan ülök le a gyerekheverőre. Nézem a berendezett szobát és várom, hogy megérkezzen. Szakasztott úgy néz ki, mint az előző szobája, és szinte milliméterre ugyanakkora.

A csengő élesen hasít gondolataimba.

– Anya!- ugrik nyakamba Lili, ölel át vékonyka karjaival, az sem zavarja, hogy a plüss nyuszi a parkettára hull. – De szép az új lakás! – csodálkozik rá a nappalira. – Mama mesélte, hogy mééég szebb, mint a régi. Hol az én szobám?

– Az enyém mellett. Egymás mellett fogunk aludni, mit szólsz? Futás! – kapom el kis tenyerét és szaladni kezdünk a szobájáig.

– Jé! – áll meg a küszöbön, – ez pont olyan, mint a régi. Építsük meg Csipkerózsika kastélyát! – és már veszi is le a legós dobozt a megszokott helyéről.

Megnyugszom. Legózunk, fellapozzuk a kedvenc mesekönyveket, zsírkrétával rajzolunk a táblára. Belakjuk az új szobát, mintha mi sem történt volna. Este megmelegítjük a borsófőzeléket és halrudakat ropogtatunk hozzá, pont úgy, ahogy szereti. A fürdőszobában előkerül a kedvenc habfürdő és bajuszt rajzolunk magunknak a tükörre. Lili ragyog a jókedvtől. Megágyazunk és elmondjuk a plüss nyuszi kedvenc meséjét. Háromszor is. Lili kéri, hogy melegítsem meg a mézes tejet. Mire visszaérek az esti bögréjével, felöltözve találom, ahogy éppen gyömöszöli bele a nyulat a hátizsákjába.

– Mit csinálsz drágám? – térdelek le mellé értetlenül.

– Anya – néz rám fáradtan és nagyot ásít – , most már álmos vagyok. Menjünk haza!

Népszerű kurzusok: kreatív írás  regényírás  újságírás

Foto: butor1.hu – cco licence

Ez is érdekelhet

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. Tudomásul vettem Még több információ

Privacy & Cookies Policy