Gúnya Mária: Anyám szerint…

by MGY

Íróműhely novella. Feladat: írj egy jelenetet, amelynek az az utolsó sora, hogy… 

Géza becsukta maga mögött a bejárati ajtót, a kulcsait az előszobai asztalkára tette és kabátját felakasztotta a fogasra. Judit összehúzta szemöldökét, felnézett a konyhai faliórára, este fél hetet mutatott. Megforgatta a húst a sütőben, mutatóujját belemártotta a krumplimasszába aztán lenyalta.

– Hol voltál? – kérdezte hűvösen.

– Anyámnál – vetette oda Géza.

– Ó, hát persze! – Judit öntött egy pohár tejet a krumplipüréhez, és keverte tovább.

Géza leült az asztalhoz, és fellapozta az újságot a sportrovatnál.

– És most mit akart a vén satrafa?

– Ne nevezd így! – nézett rosszallóan a feleségére. – Csak szeretné, ha többet találkoznánk, ennyi.

– Heti három alkalom nem elég?

Géza olvasta tovább a híreket. Judit az asztalra tette a krumplit és a sültet. Fogott két tányért, és tálalni kezdte a vacsorát.

– Már megint krumpli és hús? Tudod, anyám szerint egészségesebb ételeket kéne főznöd, több zöldséget vagy halat. – De aztán fogta a villáját és jóízűen enni kezdett.

Judit arca elvörösödött, mérgében még egy adag krumplipürét pakolt saját tányérjára. De csak turkálta az ételt, végül félrenyomta, és ivott egy pohár vizet.

– Hát nem eszed meg?

– Nem!

– Sápadt vagy drágám – nézett Géza végig az asszonyon, és mag elé húzta a másik tányért is. – Anyám szerint a szőke hajad teszi. Szerinte a gesztenyebarna jobban illene hozzád.

– Örülök, hogy anyád már megint jobban tudja, mi jó nekem!

– Ne légy rögtön elutasító. Csak jót akar – mondta a férfi teli szájjal. – Szerinte többet kéne mosolyognod. Ebben nincs semmi rossz szándék.

Judit felállt, összeszorította ajkait, és a piszkos edényeket a mosogatóba rakta. Géza mondta tovább.

– Szerinte több időt is tölthetnétek együtt, ami szerintem is jó ötlet. Éppen ezért…

– Éppen ezért mi?!

– Hát, meghívtam a hétvégi nyaralásunkra. Hárman sokkal mókásabb lesz, meglátod.

Judit megmerevedett, és a mosdóba ejtett egy bögrét. Fagyos tekintettel fordult férje felé, aki még mindig az asztalnál ült, és egy fogpiszkálóval próbált eltávolítani egy foga közé szorult húsdarabot.

– Géza! Szó sem lehet róla! – dobbantott egyet a lábával. – Már régóta vártuk ezt a hétvégét, és nem akarok anyáddal menni!

– Nem anyámmal mész, hanem velem. Csak épp ő is ott lesz.

– Akkor mondd le! Szólj neki, hogy meggondoltuk magunkat!

– Nem tehetem. Nagyon örült neki, nem bánthatom meg.

– Hát persze… – Judit otthagyta a mosatlan edényeket és kiviharzott a konyhából.

A hálószobába ment és elkezdte összehajtogatni a mosott ruhákat. Géza utána ment, leült az ágy szélére, és nézte Juditot.

– Most duzzogsz?

– Nem! – Judit elfordult és bekapcsolta a vasalót.

– Akkor jó.

Géza levett a ruhakupac tetejéről egy pulóvert és elkezdte összehajtogatni. Aztán egy másikat, majd egy harmadikat. Judit felnézett a vasalásból.

– Te meg mit csinálsz? – húzódott halvány mosolyra a szája.

– Nézd csak! Anyám szerint, ha így hajtod össze a pulóvert, sokkal kevesebb helyet foglal a szekrényben – mutatott Géza büszkén az ágyon fekvő kupacra.

Judit arca elvörösödött, kikapta Géza kezéből a pulóvert és újrahajtogatta.

– De én nem az anyád vagyok!

– Akkor csináld, ahogy neked jó. Én csak mondtam – felállt és kitárta a csendes kis utcára nyíló ablakot, kihajolt és mély levegőt vett.

Judit idegesen kapkodva vasalt tovább.

– Nem értem, miért vagy ilyen ellenséges anyámmal – Géza Judit felé fordult. –  Igazán szeretni való asszony. Anyám szerint…

– Ki ne mondd! Ki ne… mert olyat teszek, hogy magam is megbánom…

Judit becsukta a szemét és összeszorította az öklét.

– Soha, de soha többé nem akarom hallani ezt a mondatot!

 

 

Ez is érdekelhet

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. Tudomásul vettem Még több információ

Privacy & Cookies Policy