Czakó Anikó: A feladat

by MGY

Pályázat: Nézd meg a képet. Vedd észre a kép bal oldalán a férfit. Ő lesz a főszereplőd. Inspiráljon a kép, és írj egy rövid történetet. Mi történt? Mi fog történni… ez a fontosabb. Beküldési határidő: 2020. június 15.

A nyertes, Czakó Anikó novellája:

A feladat

Obersovszky Gábor vagyok, 51 éves. Már reggel 6:37 óta itt ülök az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetben és várok. 7 órakor kezdődik a rendelés. Miért kellett nekem ide jönnöm?

Azért, mert egy éjjel egy fénysugár jelent meg az ablakom előtt, egyenesen az arcomba világított, majd megjelent egy magas, maszkos, katonaszerű lény az ágyam mellet? Azért, mert azt mondta, hogy vele kell mennem? Azért, mert akaratomtól függetlenül felálltam és szó nélkül követtem? Nem érte a lábam a padlót, lebegve suhantam át az űrhajóba, amely egy szemvillanás alatt tűnt el a semmibe.

Azért, mert a tribusok nemzetségéből való Emília hercegnő megköszönte, hogy eljöttem? Akartam mondani, hogy nem nagyon volt választási lehetőségem, de nem jött ki hang a torkomon. Olyan izzó smaragdban villódzott a szeme. Azt mondta, hogy veszélyben van a birodalmuk, amelynek ő az uralkodója, a pusztulás fenyegeti őket, és én vagyok az egyetlen, aki megmentheti a bolygójukat.

Nem értettem, miért pont rám esett a választás, mit tettem, ki vagyok én, hogy ekkora felelősséggel ruháznak fel. Talán van valami olyan képességem, amiről nem is tudok…?

Mintha el lett volna zsibbadva az agyam. Nem tudtam ellenkezni, nem tudtam mondani, hogy tévednek, hogy valószínűleg összekevertek valakivel, én egy teljesen átlagos ötvenes, elvált pasas vagyok. Szerdánként bowlingozni járok a haverokkal és két hetente elhozom a volt nejemtől a srácokat. De hogy meg tudnék menteni egy világot…?

Másnap a katonái elvittek a Hexatonok birodalmának határáig és kitettek. Meg kellett keresnem egy professzort. Wozakovszky. Ez volt a neve. Azt mondták, neki fogok segíteni. Sötét volt, nyirkos és hideg. Hatalmas növények indái kanyarogtak a földön és a levegőben, mind felém kúszott, meg akartak érinteni. Félelmetes volt. Aztán egy szikla résében megláttam egy világító szempárt, egy koboldszerű lényt. Kissé öreges, de vékonyka hangján nevemen szólított és kérte, hogy kövessem. Órákon át gyalogoltunk sárban és mocsokban, két hold világította meg az utat. A lábam csúnyán ki is ficamodott, amikor egy mély gödörbe léptem, onnantól szinte vonszoltam magam.

Öt óra múlva megérkeztünk egy rozoga viskóhoz. A koboldszerű a fejével biccentett, hogy menjek be. Bent egy pislákoló gyertya mellett egy kócos, szemüveges öregember ült, skótkockás zakóban. Ő volt Wozakovszky professzor. Tudta, hogy ki vagyok. Száraz ruhát adott, étellel és itallal kínált, közben elmesélte, hogy itt él már lassan negyven éve, mert a Toxakittek nagyura, a gonosz Axel Aziz parancsára elrabolták a szerelmét és ezer évre kővé dermesztették. Csak akkor kapja vissza a szerelmét, ha megfejti, hogyan lehet a tribusok tudatát uralni. Váltságdíjként ki kell fejlesztenie egy olyan eljárást, ami az alattvalók tudatát befolyásolni tudja, és ezzel Aziz örökre hatalmat és egy engedelmes népet tudhat magáénak.

De hogy jövök én a képbe? Mit tehetnék én? Én vagyok a kiválasztott?

A professzor azt mondta, szerinte az agy alapvetően kvantumfizikai elven működik, és sok kérdésre a kvantumelmélet, a káosz- és fraktálelmélet, valamint a kvantum-kozmológiai elméletek kombinációja adhat választ. Ha ezekre választ kapna, akkor arra is, hogy miként lehet a tudatot befolyásolni, irányítani a tribusokat. Sok éve dolgozik már ezen. Lehet, hogy a megoldást is tudná, de nem akar egy Axel Aziz örök zsarnokságához segítőleg hozzájárulni. Ezért más megoldást keres.

Azt mondta, egy sokkal egyszerűbb folyamaton gondolkodik: a hallucinogén szerek, mint például a pszilocibin, módosítják a tudatállapotot. Ezek kényszerességet és téveszméket okoznak, olyan rögzült hiedelmeket, melyek a valóságnak ellentmondva is fennmaradnak.

Aznap este legalább  háromszor is elmondta: ezeknek a szereknek a szervezetbe jutó adagjának csökkentésével le lehet nyugtatni bárkit. Megszűnik a kényszerképzet, engedelmessé és nyugodttá válik az illető. Azzal célt lehetne érni, és végre visszakaphatná szerelmét. De ebben csak én segíthetek.

Ajtócsapódásra riadtam. Egy nővér állt mögöttem, rám nézett, és a nevemen szólított. „Doktor Obersovszky!” Hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok, mi történik velem.

Egy szobában ültem egy fotelban, fehér köpenyben, előttem egy kanapé. A nővér azt mondta, beküldené az első beteget. Kifelé menet az ajtóban megtorpant és visszafordult. Gyönyörű smaragdzöld szem volt. Majdnem elfelejtette megemlíteni, hogy egy professzor járt itt tegnap, de én pont akkor a sebészeten jártam a fájó bokámmal. Nem tudta a nevét megjegyezni, fura, kimondhatatlan neve volt, és viccesen nézett ki az ódivatú skótkockás zakójában. Azt üzente, hogy ma átszállítanak a kórházi részlegemre egy skizofrén beteget, aki valami galaktikus birodalom fejedelmének képzeli magát. Három éve áll kezelés alatt, mától én vagyok a kezelőorvosa. Valami Axel Aziz Nessari. Mosolyogva jegyezte meg, hogy milyen fura nevek vannak itt mostanában. És azt kéri a professzor, hogy csökkentsem a beteg pszilocibin adagját, de én úgyis fogom tudni. És hogy ha így teszek, akkor ő a jövő héten megnősülhet.

– Köszönöm, Emília – válaszoltam, és már be is lépett az első beteg…

 

 

Fotó: pixabay.com

Ez is érdekelhet

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. Tudomásul vettem Még több információ

Privacy & Cookies Policy