Karli Zsófia: Az első nap

by MGY

Állt a lakás közepén és gyöngyözött homlokán az izzadság. Az elmúlt fél órában az egész szobát felforgatta, de nem találta a kottákat. A délutáni napsütés felforrósította a lakást. Le kellett vennie a blúzát, amely vastagon átázott a hátán. Ledőlt a kanapéra és hallgatta, ahogy két munkás beszélget az ablak alatt. Az olcsó cigarettájuk füstjét nem fogta fel a vékony függöny, szabadon haladt egyre beljebb a szobában. Fejét hátra hajtotta és beleszippantott a levegőbe. Körbenézett, hogy mekkora pusztítást végzett. A szekrények ajtajai tárva-nyitva, bennük a korábban szépen összehajtogatott ruhák gombócokba gyűrve. A fiókok félig kihúzva, a kanapé párnái a földön és a könyvespolc olyan volt, mintha valaki bosszút akart volna állni a könyveken és lemezeken.

Mély lélegzetet vett, majd felállt, és érezte, hogy egyre jobban feszíti fejét az idegesség. Elindult, hogy igyon egy pohár vizet, kicsit lehűtse a tarkóját, de megcsörrent a telefonja.

A klub tulajdonosa hívta.
Lemondták a koncertet. Életük első nagyszínpadi koncertjét.

Kábultan nyitotta ki a laptopját, ugyanaz ömlött mindenhonnan. Betiltották a rendezvényeket. Miközben olvasott, tompa szúrást érzett a hasában, és furcsa bizsergés indult el a tarkójától lefelé.

Lecsukta a laptopot, kikapcsolta a telefont, és a kanapéra dobta.

Le kellett ülnie, mert érezte, a lábai nem bírják. Halántéka jobb oldalán az ér olyan élesen lüktetett, hogy szinte hallotta, ahogy áramlik benne a vér. A feje üres volt, mintha a benne lévő összes gondolatot egyetlen mozdulattal kisöpörtek volna. Kiment a konyhába, hogy megmossa az arcát és keressen valami fájdalomcsillapítót. Várta, hogy a csapból folyó víz hideg legyen. Odatartotta a csuklóját, nézte az ujjai között elfolyó vizet, és egyre nyugtalanabbá vált.

Magára kapta a ruháját és becsapta maga után az ajtót. Az szomszéd kutyája kaparni kezdte a küszöböt a papucsa csattogásától. Kilépett a kapun és megcsapta az izzó napsütés. Levegőt is nehéz volt vennie. A forróságot érzékelte csak, de a lába vitte előre, mintha kiszakadt volna a térből és időből. Fejét lefelé hajtva haladt, csak a troli csengetésére kapta fel a tekintetét, mikor lelépett az úttestre. Egy pillanatra megtorpant, majd elindult a liget felé.  Fejében az esti koncert számait játszotta egymás után. Ujjaival a combján kísérte az ütemet és ha elrontott egy hangot, előlről kezdte az egészet. Egy ivókútnál megállt, hogy lehűtse a tarkóját. Ivás közben eszmélt rá, hogy mennyire fáj a gyomra az ürességtől és idegességtől.

A zsebében maradt apró két gombócra volt elég a standnál. Elindult visszafelé, s miközben a forró szellő belefújta a haját a fagylaltba, azon tűnődött luxus-e most hatszáz forintért fagylaltoznia.

Azon kapta magát, hogy felfelé megy a lépcsőházban kezében az olvadt puncstól ragadós szalvétával. Megmagyarázhatatlan csalódottság öntötte el, ahogy megzörrentek az ajtó melletti üvegtálba ejtett kulcsai.

Túl gyorsan hazaért, nincs mit csinálnia.

Neki látott a szétdúlt lakást összepakolni. Elmosogatott, és míg csepegtek az edények a hűtőt és a sütőt is kisuvickolta. Szín szerint válogatva visszahajtogatta a ruhákat a szekrénybe, majd újra rendszerezte a fehérneműs és a sálas fiókot. Felrázta a párnákat a kanapén és egyesével visszahelyezte a lemezeket a helyére. Könyvpakolás közben azt remélte, talán majd a körülötte lévő rend a fejébe is átkúszik. A porszívó csövével a szőnyegek után az összes textíliát kitisztította, majd behozta a létrát, hogy leszedje a függönyöket, és lemossa az ablakokat. Lábujjhegyen állt a két szárnyú ablakban és olyan elszántsággal sikálta az évek alatt lerakódott kipufogófüstöt az üvegről, mintha az élete múlna rajta.

Éjfél környékén, zsibbadó végtagokkal feküdt az ágyban. A frissen mosott függönyök illatát az éjjeli szellő keringette a lakásban, a kipolírozott parkettán úgy tükröződtek a kinti fények, mintha a lakás padlóján is lenne egy sor utcailámpa. A troli megállóban egy szerelmes pár beszélgetett, halkan és visszafogottan. A kellemes duruzsolás és nevetgélés mély álomba repítette.

Hirtelen riadt fel.

A függönyökből áradó öblítőtől alig kapott levegőt, a sárga fények rozsdabarnára festették a faburkolatot, mintha minden kezdene elrohadni. A szobában álló növények úgy meredtek rá a sötétben, mintha bármikor elindulhatnának felé. Az utca túl oldalán egy részeg üvöltözött.

Az ismerős falak megnyugtatták, szép lassan lelassult a mellkasában lévő zakatolás és újra elnehezedtek a szempillái. De a szemeit nem merte visszacsukni. Bámulta a plafont, magára húzta a takarót, nehogy elérjék a szobában lévő árnyak és érezte, hogy a szeméből a fülébe peregnek a könnyek. Bénultan feküdt, a lábait se tudta mozdítani. Kivilágosodott mire eltűnt a gombóc a torkából. Még hallotta, ahogyan az emberek munkába igyekeznek az első trolival. Azzal a gondolattal aludt el, hogy ennek is vége lesz majd. Valamikor.

Ez is érdekelhet

A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa. Tudomásul vettem Még több információ

Privacy & Cookies Policy